Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1933

ÄCSAY ISTVÁN DR. „Tisztelni az érdemet: kötelesség s ezt a tiszteletet kimutatni jól esik a szívnek“ (Kölcsey). A képben s ez írásban ide fűzött emlék­lapoknak ez a klasszikus mondás a magyarázója. Mi mindig tiszteltük Acsay István dr. tankerületi főigazgatónk érdemeit, s hogy most szólunk is róluk, ez azért van, mert teljesen és tökéletesen betöltött közszolgálati pályájára érdemes visszatekinteni s búcsúzásul szabad is, lehet is szívünk érzelmeit megnyilatkoztatni. A tanári életpályának nem szokott sok határszakasza lenni; pályaszakaszokat legfeljebb működési helyváltozások nyitnak és zár­nak. Acsaynál a működési hely viszonylagosan elég gyakran változik, de minden új helyre lépése magasabbra lépést is jelent egyúttal. A 35 éves életpályának szép ívelését ezek a helyváltoztatások láttatják. A kezdőhely Gyöngyös, ahol egy évig — 1899-ben — mint helyettes, a rákövetkező évben már mint id. rendes tanár működik. 1900-ban végleges rendes tanár lesz és a munkácsi áll. főgimnáziumnak egyik latin-görög tanszékét tölti be, de csak 6 évig, mert 1906-ban a tanügyi kormány bizalma a besztercebányai kir. kát. főgimnázium élére állítja, ahonnan 1911-ben a budapesti Barcsay-ufcai áll. főgimnázium igazga­tói székébe lép fel. Itteni működése közben, 1921-ben, elnyeri a tan­kerületi kir. főigazgatói címet, amelynek a kormányzói kegy tartalmat is ad 1927-ben azzal, hogy a budapestvidéki tankerület valóságos főigazgatójává nevezi ki. A tanári pályának e legmagasabb működési körében hat éven keresztül (1927—1933.) népszerűsítette azokat a ne­velési és oktatási eszméket, amelyeknek mint tanár, majd mint igaz­gató egy-egy intézetben volt lelkes és tervszerű elültetője s ápolója. Acsay nevelési és oktatási elvei nagy elméleti képzettségnek és gyakorlati tapasztalatnak érett gyümölcseiként jelentkeztek. Neve­lési elvei az isten, Haza, az ember és a valódi kultúra ismerésében és szereteíében gyökereztek s hajtó erejüket állandóan innen nyerték. Nem az ajak szava hirdette ezeket, hanem lélekkel telt ténykedései bizonyították. Meg kellett éreznünk, észre kellett vennünk, hogy in­tézetünkben azért érezte magát jól, mert falai lehelik ezen szent és nemes eszméket, mint a nemzeti nevelésnek egyedül biztos erő- és céltényezőit. Vagy mi mással lehet megmagyarázni egy-egy ilyen eszme szolgálatába állított tanári értekezlet jegyzőkönyvének lelkes dícséretét

Next

/
Thumbnails
Contents