Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1933
29 Bécsből új segítség érkezik: Fonthana András és Valchatko Antal mesterek segédeikkel. Közülük valók azok is, akik az ostrom alatt is éjjel-nappal dolgoztak a falsérülések kijavításán: maga Fonthana mester, Brwgalya János, Fencz (Funcz) Antal, Bysan Ferenc, Menasio Gergely, Veza Maffeo, Volatina Mátyás és Bertalan. Az egri vár erődítése tehát híres külföldi szakemberek által történik előzetes és Bécs- ben jóváhagyott tervek szerint. E tervek egyik készítője: „Johannes Maria magister Italus lapicidarum“ azonos azzal a Giovanni Maria de Specia Casa nevű híres császári építésszel, aki a prágai „Belvedere“-t építette s aki Egerben 8 mesterrel, 2 segéddel s 2 inassal dolgozik 1551-től kezdve nemcsak a vár, hanem a maradék-székesegyház rendbehozásán is. A számadás-könyvek szerint a püspök fogadta fel Bécs- ben és küldte Egerbe. Az ostrom után a vár helyreépífésének tervét is ő készíti el és panaszkodik, bogy a bécsi katonai főépítész: Francisco da Pocho (Pozzo) terveit sem küldte vissza s fizetését sem folyósította.80 A kőfejtők közt sok magyart találunk Felnémet, Makiár, Cigléd, Kistálya, Szőllőske kőbányáiban, a téglavetők között két nagy- szombati mester szerepel, 10,000 tégláért kapnak 4 forintot, a meszet Tárkányban égetik. Az árokásó-mesterek pozsonyiak, rimaszombatiak, csehek és tótok (bohemici et sclavi), egy erdei öl (= 3 m) mély, 16 széles és 24 öl hosszú árókrészért (= 10,000 m3) 2 forint a bérük. A napszám férfi számára napi 4 dénár, a nő 2 s a gyermek 1 dénárt kap. Szolnokon Dobó megépítteti Eger elővárát, palánkmódra, hihetetlenül rövid idő alatt 1550 szept. 14-től okt. 13-ig. Az építés a töröktől való félelem miatt az egri őrség jórészének jelenlétében történt. Merész tett volt, a török békeszegésnek is, kihívásnak is vehette87). S bár a török egyelőre nem mozdult, Dobó állandó kémei — Feyes Ferenc Budán, bizonyos Radozan Nádorfehérvárban, Rácz Pál Driná- polyban — már hírét hozzák az oszmán birodalom általános készülődésének. Dobó lázasan szereli a várat fegyverrel és élelmiszerrel. Az 1551-es leltár szerint bőven volt tartalék-eleség akár egy félévre is: búza a vermekben, füstölt birka, marha, szalonna, sózott hal nagy mennyiségben, savanyított káposzta hordókban, a külső várban tehén, kecske, baromfi s főleg juh nagy számmal, vágómarha 486 drb. Fegyver is volt elég. Az ágyúkat a golyó font-súlya szerint osztályozták, a legnagyobbhoz huszonöt fontos golyók kellettek, a „Béká“~hoz tizenegy fontos, a „Babá“-hoz négyfontosak, volt egy kilencfonfos „bom- barda“ és 10 drb. „mozsárpattantyú“, amelyek kétfonfos golyókat lőttek, mint a 3 „falkonéía“ v. sugárágyú; Serédy korából is volt egy ólomgolyós falkonéta. Az összes ágyukészség 16 darabot tett ki, nem számítva ágyúnak az 5 darab 25 szakállaspuskából álló „seregboníó“-f. A falakra való nagykaliberű kétcsövű prágai szakállasokból csak 2-őt találunk a jegyzékben, az egycsövűekből azonban 343-at. Kézipuska.
