Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1933
11 jöhetne szóba elsősorban, mint oly várak, amelyhez város is épült már a középkorban. Középkori formájában ugyan egyik sem maradt reánk, Veszprémnek azonban ismerjük XVI-ik századi alaprajzát s ez alig különbözik a középkori állapottól,16 Kolozsvárott maradt egy-két középkori falrészlet,17 Szegedről pedig jó rekonstrukciót készített Cs. Sebestyén Károly.18 A külső rézsutozás nélkül épült falak magassága ez analógiáknál — alap és mellvéd nélkül — 8—10 méter, vastagságuk 2'30—2'80 méter. E méretek megegyeznek a francia, német és olasz várak falainak méreteivel, sőt a lovagrendek Szentföldön épített várainak falaival is.19 A középkori várvívás legfontosabb eszközei a hajítógép és a faltörő kos. Ellenük való védekezésre építik ki a fal tetején a lőrésekkel ellátott mellvédet s a mellvédsor alatt azokat az erkélyszerű kiugrásokat, amelyek padlónyilásain keresztül a várfalig jutott faltörő kosokat is össze lehetett zúzni lebocsájtott kövekkel. A XIV-ik században már összeépül a mellvéd az erkéllyel s a fal külső peremén körülfutó tetővel ellátott vívófolyosót alkot. Ez a latin „hurtitia“, a francia „hourd“, a német „mordgang“, magyarul öldöklő v. gyilokjáró (Henszlmann elnevezése), régi jó magyar neve azonban „sétáló“ még a XVI-ik században is.20 A középkori vár tornyai legalább féltestükkel a falsík elé ugrottak, hogy a torony lőréseiből a falsíkokat nyila- zás alatt lehessen tartani, egymástól pedig biztos nyíllövésnyi távolságra épültek. E távolság a középkor elején ritkán éri el a 60 métert, s a szerszámszíjak elterjedésekor sem megy túl a 90 méteren. Szegeden 50—52 méter a középkori tornyok távolsága.18 Eger 1568-as alaprajzán bőven találunk tornyokat ott, ahol a középkori várat későbbi átépítés nem érte, így a nyugati és a déli oldalon, ezek azonban sem alakra, sem méretre nem látszanak ugyanezen időből valóknak. A legrégibb építészeti szakmunkák a négyszegletes tornyokat tartják a legrégibbeknek, fejlődésnek a kerek és sokszögű tornyokat, s a XV-ik század végéről valóknak a félkörű bástyaszerűeket. Az említett alaprajzon a nyugati és déli falakon találunk ilyen négyszegletes tornyokat a Varkoch-kaputól jobbra és balra; másutt vagy későbbi modernizálásnak estek áldozatul, vagy pótolták őket a falszögletek. Ezt a két tornyot, továbbá a kapuk 1568-as helyét középkoriaknak véve, Eger első várát nem vehetjük sem nagyobbnak, sem kisebbnek az 1568-as térkép belső váránál. így csupán a keleti vároldal templommögötti része felől maradunk bizonytalanságban, itt az ásatások tanúsága szerint a lehetősége is megszűnt annak, hogy valamiféle megállapítást tehessünk: az egymásra halmozódott későbbi átépítések ugyanis teljesen megsemmisítették az első várfalakat. E szempontok alapján az egri ősvárat az 1. számú rajz szerint gondoljuk rekonstruálhatónak. Pontosabb megállapítást csak a rendszeres ásatás hozhat, aminthogy
