Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1933
AZ EGRI VÁR ÉLETE. I. Bevezetés. A régi várak története érdekes és változatos; keletkezésűk, fejlődésük, pusztulásuk egybeforrt a védendő terület jellegével, tulajdonosuk sorsával, a nemzet viszontagságaival és a haditechnika fejlődésével. E négy tényező olyképpen módosítja a vár jellegét, hogy hegyi, síksági és vízi; a második szempont szerint királyi vagy magán; a harmadik szempont szerint útelzáró, vagy határ- és az utolsó szempont szerint középkori, újkori és modern várról beszélhetünk. Vár és vár között azonban jelenlegi állapota szerint is különbség van; az egyik ránkmaradt romladozó sasfészek formájában, úgy, ahogy az első tulajdonos megépítette, a másik ma csak lakóhely, de elvesztette erődítés jellegét, a harmadik folyton megújult, hozzásímult az újabb és modernebb fámadófegyverekhez, vár volt mindig és az ma is, a legújabb hadiszempontok értelmében is. Az egri vár mindegyik lehetőségből birtokol valamit s ez teszi valóságos iskolapéldájává, élő múzeumává a magyarországi várfejlődésnek. Soraimmal elsősorban érdeklődést óhajtok kelteni a nagyközönség körében egy európai viszonylatban is páratlan magyar kincs iránt, azután használni óhajtok a helytörfénetírásnak nyolcévi régészeti és levéltári kutatásom eredményének összefoglalásával, végül pedig alkalmat és módot óhajtok adni követőimnek és főleg tanítványaimnak munkám folytatására, kiegészítésére, helyesbítésére. Feladatomat megkönnyítik oly nagynevű elődök tanulmányai, mint Schmith Miklós, Gorove László, Ipolyi Arnold, Balogh János, Szederkényi Nándor, Soós Elemér, végül pedig kutatótársam: Dr Pálosi Ervin, az egri várbeli régészeti kutatások kezdeményezője és Ócsvár Géza, a rajzok készítője. E tanulmányom összeállítása közben a legtöbb nehézséget az okozta, hogy az egri várra vonatkozó legértékesebb források főleg külföldi levéltárakban fekszenek kiadatlanul és legnagyobbrészt ismeretlenül. Mivel pedig e hatalmas és értékes forrásanyag kiadása belátható időn belül nem lehetséges, róluk legalább pontos jelzést adok,