Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
62 áldozó munka példaképei lesznek a kis diáktestvéreknek, akikben a szebb és jobb magyar jövő ígéretét látjuk. — A második családi ünnepély az intézet zászlószentelése volt. A szellemi és érzelmi közösség ebben az eseményben feledhetetlen formában nyilatkozott meg. „Hatvan esztendő értékes munkájának érett gyümölcsét látta újra kebelén az Alma Mater. Mintegy 600 fia — a 20 éves jogásztól a 86 éves aggastyánig — jött vissza erre a napra az ősi intézetbe. Hatvan évfolyam képviselői tettek tanúságot arról, hogy még mindig él a hűség a lelkűkben a szent eszmék és elvek iránt, amelyeket az intézet falai között a ciszterci tanárok tanítása plántált lelkűkbe. A hűség, a szeretet, a hála demonstrációja volt a ciszterci gimnázium felvonulása ezen a nagyszerű napon az intézet felszentelt zászlója előtt." (Egri Népújság 1917. máj. 17.). Ezen a szép ünnepen a szó mesterei voltak Werner Adolf dr., a minden egri diák aranyszívű atyja, Okolicsányi Imréné, édesapja, jó férje és szíve reménysége jussán a zászló anyja, Baranyay Jusztin dr., Breznay Imre és Ury Lajos dr., mindhárman a közérzés tolmácsolására hivatott s ezzel megbízott diáktársak (Az ünnepség részletes leírása az intézet 1926/27. évi Értesítőjében olvasható). — A harmadik családi esemény a kegyeletes szeretetnek s az élő hálának megnyilatkozása volt emlékülés keretében. Diákcsaládunk elhunyt atyját, Babocsay Sándort sirattuk el 1931. jan. 14-én a vérségi család tagjainak és tisztelőinek jelenlétében. Nem utoljára gyújtottuk meg ekkor sírja felett a hűség bánatosan lobogó fáklyáját, hiszen Halottak-napján minden esztendőben őrt állt sírja mellett a tisztelet, szeretet és hála, sőt a mi folyton megújuló családunknak szíve akkor is dobogni fog sírjánál, amikor a mi szívünk már nem dobog, de különös consessus tristist is óhajtottunk, hogy azon egész életet átfogó emlékbeszéd folyamán, amelyet osztálytitkárunk, Breznay Imre tartott, magunk elé állítsuk a nemes férfiú alakját s lelkünket felhevítsük azon eszmények fényénél és azon érzések füzében, amelyeknek ő a Mindenható kivételes ajándékából hosszú életében követője és élesztője volt (Az emlékgyűlés részletes leírását az intézet 1930/31. évi Értesítője közli). — Nem ünnepség, nem emlékgyűlés, hanem a hálás tanítványoknak az az akaratnyilvánulása, hogy az intézet 39 éven át volt jeles tanárának s ebből 24 évig kiváló igazgatójának, Kassuba Domokosnak, az 1931/32. isk. év Értesítőjében megjelent emlékezete az Osztály minden tagjának megküldessék, s a választmány azon határozata, hogy ezentúl évről-évre beszámolóval tájékoztassuk diáktestvéreinket családi életünk folyásáról, szintén bizonyítéka a lelki koncentrációra való törekvésnek. A Szövetség másik hivatásának, a karitatív tevékenységnek, eredményeit egyszerű, de nagyon értékes számok mutatják. Ezek szerint az Egri Osztály az elmúlt 10 év alatt 9202 P-f juttatott 129 egyetemi, főiskolai és kicsi részben gimnáziumi tanulóknak becsületbeli kölcsön jellegével, illetőleg segélyül vagy jutalmul. Ezenkívül részben az Osztály pénzhozzájárulásával, részben a Szövetség áldozatkészségéből 72 egyetemi hallgató kapott lakást, fűtést, világítást a Horthy-kollégium ciszterci szobáiban, egyik-másik közülök még tankönyvet, ruhát s cipőt és ingyen vagy nagyon jutányosán ebédet az Adalbertinum-menzán. Részint fagilletményül, részint a Horthy- kollégiumban élő fiaink költségeihez hozzájárulás címén 2620 P-t küldtünk a központi pénztárba, mely összeget hozzáadva a közvetetlenül kiosztott segélyösszeghez, kitűnik, hogy az Osztály szeretettel támogatott fiai számára összesen 12.457 P esett a lefolyt 10 év alatt. Összetevődött pedig ez az összeg a fejenkénti 4 P tagsági díjakból, a központ kezelésében levő alapító tagdíjak jövedelméből és az adományokból, amelyek között jelentősek az I. b. Bőhm János prelátus-kanonok, Kriston Endre félsz, püspök, Lipcsey Péter dr. kir. közjegyző és az elmúlt évben kezdődőleg Werner Adolf dr. zirci apát úrnak 1000 P adománya. Az anyagi segítségnél azonban még értékesebb a felügyeletnek, az ellenőrzésnek és a szeretetnek az a jótéteménye, amelyben a Horthy-kollegisták részesülnek.
