Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
58 említjük meg a munkáról és ennek szükségéről. A nagy háborút megelőző időben könnyebb volt az életkenyér megszerzése s az erre érdemesítő tényezők sorában talán épen az iskolai bizonyítványra esett utoljára a tekintet; a nagy katasztrófa előtt a középiskolába jóformán csak a középosztály vagy a városi iparosság küldte gyermekét, ma azonban már megmozdult a föld népe is és friss, nagyon is verseny- képes elemmel szaporítja a gimnazisták számát. S mert a helyért való verseny már a középiskola kapuja előtt megkezdődik s innentől kezdve a helyért való folytatólagos küzdelemben a siker szerzője a bizonyítvány is, sőt többnyire csak ez: a szülőket ma, hogy fiaikkal majdan célt érjenek, nem elégíti ki az akármilyen bizonyítvány, mint a jó régieket, akiknek gyakorta példája, olykor még szállóigeszerű szava is: „Én se tanultam, mégis ember lett belőlem“, erőfeszítő munkára nem igen volt sarkalló. Valamikor csak épen a bukás elhárításáért járták a szülők a tanárokat, ma már az érdemjegyeknek is van ázsiójuk. S az ezekért való iparkodás akár ösztönösen, akár szülői szorításra szükségképen jobbítja az eredményt. Részük van ebben, a háborút követő évekre gondolva, a megállapodotfabb viszonyoknak, aztán annak az erkölcsi s fegyelmi állapotnak, amelyről előbb szóltunk és nem utolsó sorban a jobb tanítási módszernek s vele kapcsolatban a tanuló-munka megkönnyítésének, de — ezt szeretném nem megvallani — része lehet a vizsgálati követelmények nem annyira tervszerű, mint inkább végzetszerű leszállításának, ami csak egyik tünete a mai társadalom minden nehézséget megszüntetni akaró közhangulatának. Ennek reakciója biztosan el fog jönni, s amint köz- oktatásügyünk legfőbb intézőjének felfogásából kiérezhető, épen a középiskola lesz a megindítója, az egyetem és főiskola a folytatója, amelyek arra hivatottak, hogy összeérő komoly munkájukkal erős- koponyájú és erőskeblű szellemi vezérkart termeljenek ki élni akaró s a népek versenyében helyét megállni akaró nemzetünknek. Ez a megújhodást hozó reakció először is apasztani fogja a túlságosan megduzzadt középiskolai diák-áradatot, főleg ha majd az emberföldrajzi viszonyok figyelembevételével a más kultúrmezőkre vezető lecsapoló zsilipek is megnyílnak; másodszor sűríteni fogja a tanítási anyag mai diluáltságát, amely amennyivel nehezebb lesz, annyival nemesebb és értékesebb lesz. S ha mindezen felül egy más, de épen ilyen szükséges reakció a mai élet sokféle hínárjából is ki fogja szabadítani a tanulót, akár a szülő akarata, akár a gyermek saját ambíciója vagy kedvtelése (mindenféle melléktanulmányok, technikai mesterkedések), akár a kordivat (túlhajtott sportok, versenyek), akár az intézeti vagy társadalmi alakulatok fonják azokat a gyermek lelke köré, biztosak lehetünk benne, hogy, ha az érdemjegyek statisztikája szebb nem lesz is, a nemescélú akarat erősebb s a helytálló tudás nagyobb lesz.
