Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932

52

iparkodott eleget tenni. — Ezen állandó, folytonos és tudatosan tervszerű munkánkat három napra meg is állítottuk csak azért, hogy tanítványaink a magukbaszállás ez idejében Magyarász Ferenc dr. bakony- koppányi ciszterci lelkésznek, a kiváló pedagógusnak és jeles missiós- szónoknak irányításával lelkűk jobbítását végezhessék. S mert a Szentatya jubileumi szózatában a lelki vezetőknek azt is meghagyja, hogy buzdító és oktató szavakkal a szülőket is tanítsák a gyermekeik erkölcsi és polgári nevelésében rájok tartozó kötelességekre, diáklelkigyakorlataink buzgó vezetőjének külön vagyunk hálásak azért, hogy a szülők előtt is hallatta hatásos szavát. Itteni áldozatos munkáját e szerint hárman köszönjük: mi, tanárok, akiknek segítségére jött; a szülők, akiket felvilágosított, és a tanulók, akikkel jót tett.

De a sajátlagosan nemzeti nevelésben sem elégedtünk meg azzal, hogy csak hazafias ünnepélyeken eszméljenek fiaink a Hazára s az iránta tartozó kötelességekre, hanem mindennapi munkánkban, különösen a nemzeti irodalom, a történelem és földrajz tanításában egyetlen olyan mozzanatot sem engedtünk terméketlenül elsiklani, amely alkalmas volt arra, hogy vele a hazai föld büszke szeretetét erősítsük, a jelenre a tisztelet és hála érzelmeit felkeltsük és elmélyítsük s a jövő élet javára az okulást, a tanulságot levonjuk. Sőt még az élet terheit, a köfelességteljesífést, a munkát s a napjainkban annyira szükséges lemondást és önmegfagadásf is nevelésünk e két vezető eszméjének, az Istennek és Hazának, glóriájával öveztük. Mindig azt mondtuk és példáztuk, hogy az isteni parancsok munkára és önmegtagadásra köteleznek bennünket; s csak a lelkiismeretesen dolgozó, áldozatrakész s önzetlen fiatalságtól várhatjuk magyar sorsunk jobbra fordulását.

8. Ünnepek. Bármily szükségét érezzük is annak, hogy a fiatalságban a munkára való készséget a folytonos munkával kifejlesszük s a munkaszeretetei lelkének egyik legszebb karakterévé tegyük, amely törekvésünknek a szünetek és ünnepségekkel kapcsolatos figyelemmegoszlások zavarói és gátlói szoktak lenni, iskolai naptárunkból a piros betűs napokat mégsem törölhetjük. A szívünk kívánja, hogy a hétköznapok munkájában sebesen haladó idő kerekét egy-egy napra, egy-egy órára megállítsuk, hogy Egyházunk és Hazánk nagy eseményeire s jeles embereire emlékezéssel azon felemelő eszmék világosságától s azon nemes érzések melegétől, amelyeket ők revelálnak, jobbakká, tisztábbakká, emelkedettebbekké váljunk. Ezért nyitottuk meg az évet ünnepélyes Veni Sancté-val, mert a Szentlélek Isten kegyelmét akartuk leesdeni az új esztendő nagy munkájához; s ezért zártuk Tedeummal, hogy ünnepi misén hálát adjunk a jó Istennek a vett kegyelmekért és az esztendő szerencsés befejezéséért. E két nagy iskolai dátum között ez évben még a következő jeles alkalmakkor hangoltuk lelkünket az öröm vagy fájdalom ünnepi érzésére: Szept. 27-én az intézet kegyurának, Wer-