Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
46 A test foglalkoztatása a lelki értékek egész sorát igényli s foglalja magában, aminők: a bátorság, a fegyelmezettség, önuralom, lélekjelenlét, a léleknek a test mozgása és magatartása által eszközölt megnyi- latkoztatása. Ha a sport ezeket az értékeket hangsúlyozza, amelyek mindenesetre az akarat különböző értéktulajdonságai, akkor eljutottunk a fest átlelkesítéséhez. A testgyakorlatot azonban másként is lehet értelmezni, még pedig úgy, hogy csak öncélúságot jelent s mint ilyen kimerülvén a nyers erő és ügyesség tényében, elhárítja magától a lelkiséggel kapcsolódó vonatkozásokat. Ez esetben a sportolás célja a legnagyobb teljesítményekre törés, új rekordok teremtése, melyek a számszerűen lemérhető győzelmet kíméletlen küzdelmekben hozzák meg, de ugyanakkor megtermik a test győzelmét is a lélek fölött. Napjainkban benne vagyunk a lelketlen testkultúra uralmában. Ezt éppen olyan határozottan elutasítjuk magunktól, mint aminő erővel hangsúlyozzuk pedagógiánk célját: a lelkiségnek a nyers testkultúra fölötti elsőbbségét. A legnagyobb teljesítmények ténye a testi és lelki erőknek hosszú türelmet kívánó gyakorlata, gondosan kiépített iskolázottsága és tervszerű fejlesztése nyomán kövefkezhetik csak be. Az szinte magától értetődő dolog, hogy az ilyen egyéni kedvtelésnek a természefnyujfotta határokat nem szabad áthágnia. A rekordjavításra törő, minden erőt megfeszítő túlhajtásnak a szervezet összeomlásában kell végződnie. Az állandó rekordokban kimerülő sportolás nemcsak hogy nincs hasznára a testi egészségnek, hanem, ellenkezőleg, a testi erők elhasználására vezet. Az így szerzett nagyszámú szívbetegségek elég meggondolásra inthetnek bennünket. Egyébként is az ilyen természetű sportolás csak a szellemi tevékenység elsorvasztása árán képzelhető el. Mert hónapokon, avagy éveken át tartó, mindennap több órát igénylő testi gyakorlás szellemi elmélyedéssel össze nem egyeztethető. Más, művészi területeken is, mint amilyen pl. a zenei virtuozitás, a hosszú gyakorlás egyoldalúsággal jár; elgondolható most már, hogy a puszta testi foglalkoztatást jelentő ilyen sportolás a kvantitatív teljesítményeknek minő egyoldalú túlbecsülését vonja maga után. S ez az erőszakolt fokozás annál inkább leverő, mert értékes akarati erők, amelyek magasabb célok szolgálatában kulturális hatást fejthetnének ki, úgyszólván semmiségekre pazarlódnak el. És az a tény, hogy száz és száz életerős fiatalember hónapokat és éveket áldoz arra, hogy egy világrekordot egy másodperccel, avagy egy centiméterrel megjavítson, s hogy ezer és ezer ember sportszenvedélytől hajtva szinte tombolva vesz részt ilyen kísérleteken s ezeknek mérhetetlen jelentőséget tulajdonít, azt mutatja, hogy ez a betegesen túlzó sportolás téves utakra jutott.“ így gondolkozunk mi is. A túlhajtásokat és elfajzásokat ezért
