Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932

I.

EGER VÁROS TELEPÜLÉSE.

EMBERFÖLDRAJZI TANULMÁNY.

A város fekvése.

A Zagyva és a Sajó között mintegy 100 km szakaszon a magas gerincű Mátra és a Bükk szélesen elterülő fennsíkja akadályozza a Felvidékre való behatolást. Csak a Tárná- és az Eger-patak mentén könnyű a közlekedés. Eger városa a Bükk délnyugati lábánál, az Eger-patak völgyében fekszik, annak az Alföldre nyíló kapujában. Fontos védelmi pont, hosszú időn át védte a Felvidéket a délről behatoló ellenséggel szemben. A Bükk-hegységet hatalmas törésvonalak különítik el környezetétől s ezek mentén jelentékeny vetődések történtek. Közvetlenül a város keleti részén emelkedik a Bükk délnyugati nyúlványát alkotó Nagy eged és Várhegy; mindkettő domináló szerepet játszik a város tájképének kialakításában. Mindkettő triászkorú mészkőből áll, ezeket a kőzeteket azonban a városban nem találjuk a felszínen, mert vetődések folytán a mélységbe kerültek s rátelepült fiatal rétegek borítják. Itt eocén mészkő; a fölött oligocén márga található. Tekintélyes vastagságban rakódott le a téglaégetésre kitűnő kiscelli agyag, amely az Almagyaron az Építőipar r. t. téglagyáránál nagyszerűen fel van tárva. Ezt még a felsőoligocén homok- és agyag-rétegek fedik. Az Eger-patak völgyén mindkét oldalon miocénkorú riolittufából álló dombsor húzódik, mely úgyis mint építőkő, úgyis mint a bevájt egri pincék anyaga nagy fontosságú. A Belvárosban vetődés folytán ez is alázökkení, a mélységbe került. Azonkívül a pan- nóniai emelet is képviselve van váltakozó agyag- és homok-rétegekkel.