Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
36 k. hold, az összterület 15‘5 °/o-a, körülbelül ma is ez az arány; a meglévő erdőségek területe már semmikép sem volna alkalmas szőlőültetésre. A legelőnek használt rész csak valamivel kisebb az erdőnél, 1284 k. hold (12°/o). Szántóföld a határ egyötöde, 2145 hold (20 °/o). A többi rét és kert vagy terméketlen. Ä birtokviszonyok nem valami szerencsések. A város érseki-, káptalani- és gr. Károlyi-nagybirtok közé van beékelve, ép ezért nem tud terjeszkedni. A szőlők legnagyobbrészt 1—5 hold terjedelműek. Magának a városnak nincsen földje, sem más vagyona. A városlakó polgárok legnagyobb jólétben a XVIII. sz. második felében éltek. Ipara virágzó volt, kereskedelme messze vidékre kiterjedt. Azt az utolsó században kialakuló gyáripar, ezt az ország megcsonkítása tette tönkre. Ehhez járul, hogy a bor értékesítése válságban van. A város az elszegényedés útján megy lefelé, nem segít ezen az 1896-ban idehelyezett dohánygyár sem, mely ma igen redukált személyzettel dolgozik. A városban más számottevő ipari vállalat nincs. A bortermelő város sorsa, úgy látszik, a szőlőhöz van kötve, más lehetőségek adhatnak némi enyhülést, de végleges megoldást nem. A fényes múltú színmagyar város stagnálása szomorú dokumentuma a mai magyar életnek. A geográfiai energiák érvényesülése az idők folyamán. Ama földrajzi tényezők összeségéf, mely valami emberi telep kifejlődését eszközli, földrajzi energiának mondjuk. Eger várossá növekedésében a várvédelemnek jut a döntő szerep. Ez jelöli ki már a kezdet kezdetén a város helyét az Eger-pafak-szakasz Alföldre nyíló völgyének kapujában. Az Almagyar-vonulat sarkantyúszerű kiszögel- lése, mely megmaradását, amint láttuk, a melegforrások vizéből lera- kódott travertinónak köszönheti, igen alkalmas helyül kínálkozott várépítésre. E megmaradt terraszmagaslat körül alakul ki a középkori Eger. Fent a plátón szűk a hely. A fejlődés már leviszi a terjeszkedést a patak alluviumára. A városvédelem védőfallal köríti az össze- zsúfoltan épült centrumot. Itt minden talpalatnyi helyet elfoglalnak a házak, utcának éppen hogy hagynak helyet. A középkori Eger osztozkodik az ország viszontagságos sorsában: örökös zaklatásokban van része. Épp ezért fejlődése minduntalan megakad. Majd megpecsételi sorsát török kézre jutása. Eger 91 év alatt török várossá alakul, a keleti ozmán kultúrát jellemző alakot ölt magára. Csak felszabadulása s a zavaros politikai állapotok megszűnése juttatják ismét szerephez a geográfiái energiákat. A hadászati technika átalakulásával a vár elveszti jelentőségét. A súlypont áttevődik az Eger-patak másik partjára s csakhamar betelepülnek az ott elnyúló remek árvízmentes kavics- terraszok.
