Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
14 a XVIII. század folyamán végbement nagyarányú terjeszkedését mutatja, hogy míg az 1690-es neoacquistica commissio összeírása 413 ép lakóházat talál itt, addig az 1797—98-as conscriptio idején 4200 háztartás van Egerben. Ennek mintegy negyede esik csak a Belvárosra, mert már akkor a külvárosok majdnem a mai kiterjedésükben kiépülnek. Gyors kifejlődésük a XVIII. század második negyedére esik. 1704 és 1724 között a városkapun kívül emelt lakóházak száma meghaladja a 800-at. A külvárosok közül ekkor is már a Hatvani-városnegyed a legnagyobb, úgy területileg, mint a lakosság számát tekintve, felülmúlja a Belvárost. Ekkor mint Suborbis Sancti Joannis néven szerepel, aminthogy ez időben a Hatvani-kaput is Szent János-kapu néven említik; a közeli székesegyház védőszentjéről, Olajbafőtt Szent Jánosról kapták eme elnevezésüket. A Sáncban mindössze 81 házat írtak össze; ma is ez a legkisebb városrész. A Cifra-hóstya legtöbbször együtt szerepel a Sánccal, vele együtt alkot egy városnegyedet. A Cifra-külvárost Ciglédi-hóstyának is hívták a mellette húzódó Ciglédi dombvonulat miatt. A Hatvani-, Károly- és Maklári-külváros két-két kerületből állott; a Belvárosban négy seriest találunk. Minden talpalatnyi helyet beépítettek itt, azért a városfalon kívül folyik a terjeszkedés, a völgysíkot kétoldalt kísérő kavicsterraszokon, szárazabb talajon, védve az árízveszedelmektől. A XVI. század közepén Egert „agyaggal tapasztott magas sövénnyel és közepes árokkal“ övezték. Tinódy is megemlékezik róla: „Sőt városnak vala tapasztott palánkja, — Annak vala négy kimenő kapuja“. (Eger viadaljáról, 87—89.). Később kőfallal vették körül s ezt a múlt század elején rombolták le. Ennek maradványait lehet látni az érseki palota kertjének háta mögött és a Cifrakaputéri híd mellett. Ez a fal kiindult a vár északnyugati sarkától, a Cifrakapunál átvágott a patakon s a mostani Mária-utcai telkeken tartott a Ráckapu-íérre. Itt felhágoít a városi terraszra, melynek peremén lefutott a székesegyházig, ott egyenesen átment a mostani Samassa-téren neki a jelenlegi plébánia telkének. Majd a kanonoki kerteken s az Epres-kerten keresztül kijutott a mai Szarvas-téren levő Maklári-kapuhoz, onnét fel a várhoz. (Breznay Imre: Eger múltjából. 13. 1.) Négy nagy kapun át történt a közlekedés. Ezek voltak: Makiári-, Hatvani-, Rác- és a Cifra-kapuk. Legnagyobb forgalom a Hatvanikapun keresztül bonyolódott le Hatvan, Gyöngyös és Buda felé. A kaputól kivezető útnak Hatvani-út és Posfa-úf volt a neve, csak 30 éve kapta a Deák Ferenc-úí nevet. A középkori Egernek is ez volt a legfontosabb útvonala. Fent megy az árvízmentes kavicspárkánysíkon. Ugyancsak Hatvani-út neve volt ez útvonal folytatásának a városfalon belül. Ez vezetett fel a várba s még itt a szűk Belvárosban is széles. Másik fontos közlekedési vonal a Maklári-kapunál ment ki. Ez a Bükk
