Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931

30

tanító munka értékének; aki tud jóbarátot szeretni: az nem tudhat embertestvéri megindulfság nélkül gondolni arra, hogy az ő neve most már mindig „Istenben boldogult, néhai való jó Tróján Alfonz“ lesz közöttünk.

Különösen nagy a mi veszteségünk: a Ciszterci Rend egri Szent Bernát-gimnáziumáé. Hiszen Tróján Alfonz a mi intézetünknek volt szelídlelkű, hűséges s mindvégig jeles növendéke nyolc esztendőn keresztül; s mikor festőművészi s rajztanári jeles képzettségével a férfiélet útján elindult, íanííványi hálás hűsége, az Alma Materhez ragaszkodó kegyelete visszahozta őt ide, hozzánk, hogy a mi intézetünk munkájának keretében szentelje életét az ifjúság lelki finomságra, művészi látásmódra s erkölcsi alapú ízlésre való nevelésének. Végezte is magaszfoscélú munkáját tizenhárom esztendőn keresztül fáradhatatlan, el nem fogyó türelemmel, lankadatlan lelkesedéssel, tanítványai szereteféfől övezeffen. E közben pedig az Alma Mater tisztességét külön is gyarapította, mikor komoly-értékű művészi kompozícióinak s festményeinek tárlatokon való kiállításával művészi képességeinek, tudásának s ízlésének magas fokát az iskolán kívül álló világ előtt is megbizonyította.

Életében tehát egészen a mienk volt. De a mienk marad emlékét szerető, hálás kegyelettel őrző, imádságos kapcsolatunk által halálában is, mert számunkra a halállal „az élet csak megváltozik, de nem szűnik meg, s ha földi vándorlásunk hajléka sírbaomlott, örök otthon vár készen bennünket az Égben.“ Ezt a hitünket a mi Urunk Jézus Krisztusból merítjük, „Őbenne ragyogott fel számunkra a boldog feltámadás reménye, hogy ha megszomorít bennünket a biztos halál tudata, megvigaszfalódjunk a ránkváró halhatatlanság ígéretében.“ (Praefatio defunctorum). A mi Tróján Alfonzunk nemesen hevülő lelkét élete viruló napjaiban is — hisszük — fel-felragadták Jézus Krisztushoz a művészi idealizmus szárnyai s találkozott Vele, utolsó útjára szentségi eledelül kapta Őt halálos ágyán is.

így maradt a mienk Tróján Alfonz a földi élet évtizedein túlra is: mindenkorra.

László Vince dr.

c