Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
21 mint igazgató huszonkét év alatt csak szeretni tudó szívének jótéteményeivel keltett a szívekben, Eger város előkelő közönségének jelenlétében ünnepelje. Igazgatónk ugyanis közismert szerénységével és szinte magamegfagadó egyszerűségével még a gondolatát is kizárta annak, hogy szívünk parancsoló érzésének s a társadalom hangosan is nyilvánított óhajának megfelelőleg, áldásos működésének e nevezetes évfordulóját a megszokott formákban adjuk át az intézeti történet emlékezetének, ezért csak azt tehettük, amit megakadályozni módjában nem volt. A színielőadásra összesereglett nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében avattuk ez egyedül kínálkozó alkalmat mitsem sejtő igazgatónk ünnepévé. A tanári testület tagjai olajfestésű arcképének, a tanulóifjúság művészi képessége legkedvesebb virágának, amely az ő igazatósága alatt nyílott ki, színjátszásának felajánlásával, a nagy- közönség pedig, érzésben tanárral-diákkal egybeforrva, tiszteletének, szeretetének és áldásos működése elismerésének tüntető megnyilvá- nífásával ünnepelte a mindenek tiszteletére és szeretetére kiváltképpen méltó érdemes tanférfiút.“ — A tanári testület szeretetének ez a tüntető kifejezése nem a közszolgálat kiemelkedő határköveinél szokásos konvencionális megnyilatkozás volt csak; ellenkezőleg ez a szolgálati idő kedves alkalom volt a tanári testületnek állandóan érzett szere- tete és bizalma kifejezésére, amint az egész Ciszterci Rend is iránta való tiszteletének és nagyrabecsülésének bizonyítására használta fel az 1911. évi apátválasztást azzal, hogy az apostoli királyhoz terjesztett hármas jelölésbe Békefi Rémig dr. és Piszter Imre dr. mellé lassúba Domokost is felvette. A Kassuba iskolájának éppen ilyen vonzó és érdemszerző tevékenysége volt az ismerefferjeszfő előadások intézménye. Mikor Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter rendelete „a közművelődési gócpontok létesítéséről“ 1906-ban megjelent, hogy a középiskolák tanárai a testületükben levő kulturális erőt, az iskolák alkalmas helyiségeit, könyvtárát s gyűjteményeit felhasználva, 6—10 előadást tartsanak, az egri gimnázium, 1901-ben megkezdve ezeket, már az ötvenedik előadásnál tartott s e szám 1917-ig, a Kassuba igazgatóságának utolsó évéig, százharmincegyre növekedett. A tudományoknak és művészeteknek széles mezején mozogtak ezek az előadások; ismertették az irodalom legjelesebb termékeit, a hazai és világtörténelem nevezetes korszakait, a képzőművészetek remekeit; fejtegettek filozófiai és társadalmi problémákat; bemutattak természettudományi vívmányokat s magyarázó előadásokkal és zenekari érzékeltetéssel megszólaltattak klasszikus zenei alkotásokat. Kassuba, mert bennük mintegy a Szvoré- nyi-korabeli „kamarazene- és felolvasó estélyek“ folytatását látta, ezeknek az ismeretterjesztő előadásoknak nemcsak lelkes pártfogója s buzgó hallgatója volt — egyről sem maradt el, — hanem saját szerep
