Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
8 és önzetlen hivatásteljesítésének belső kényszerében ezekre nem is vágyakozott. Napi sétáján kívül, amelyben szinte elmaradhatatlan társa szeretett rendi testvére, Káposztássy Jusztinián volt, Kassuba minden idejét otthonában, az iskolában, vagy a tudományosan elfoglalt, utóbb betegségekkel küszködő igazgatónak irodájában töltötte. Otthonában tanult, az iskolában nevelt és tanított, az igazgatói irodában a régebbi emberek pontosságával és formai választékosságával aktákat intézett s jegyzőkönyveket írt. Tanulása elsősorban a tanítási órákra való készület volt. Ezt ő a legkisebb osztályokban a legegyszerűbb tanítási anyag átadásánál is mel- lőzheteílennek tartotta. Maga mondta, hogy életében egyszer ment be készületlenül az iskolába, s bár sokszor tanította már azt a leckét, az óra végén úgy érezte, hogy ez alkalommal nem sikerült a munkája. Később, igazgató korában, tanári gyűléseken s ezeken kívül is ismételten fejtegette a tananyag és a tanítási anyag között levő különbséget s nem győzte elég sokszor ajánlani az órára való előkészületet, amelynek céljául a legismertebb tananyagnak is tanítási anyaggá a tanulók milyensége szerint szükségképpen változó feldolgozását jelölte meg. A felsőbb osztályi magyar órákra ezen a célon kívül egyébért is készült. Nemcsak az anyag megválogatására és gyakorlati hasznára volt gondja, hanem az előadásnak formai szépségét és érdekességét is fontosnak tartotta. Aztán javította a dolgozatokat nem kötelességszerű szolgalelkűséggel, hanem szinte élvezettel s példaadó lelkiismeretességgel. Nála a jeles dolgozatok is tele voltak piros tintával, ha nem is hibák megjelölésére, de sokszor szerkesztési vagy stílusbeli jobbítás, akárhányszor dicséret végett. Aztán az érdemjegy a dolgozat végén sohasem állt magában, hanem értelmet, magyarázatot adott neki mindig szabatos és kerek bírálatával. Mert ő e dolgozatokat nem segítő eszköznek tekintette a tanulók klasszifikálásához, hanem alsóbb fokon tanítói munkája eredményének megítélésénél önmaga ellenőrzőjének, felsőbb fokon pedig az írói képesség és készség szárnypróbálgató alkalmainak is szánta. Ha akadt egy-egy tanítványa, akinél megcsillant az isteni szikra, azt dicséreteivel lelkesítette s dolgozatának felolvasásával jutalmazta. Ezért nála a dolgozatjavítási órák is tanítási órákká váltak s azok éppen oly figyelmet lekötök, sőt érdekesek voltak, mint ezek. S mert tudása gazdag, lelkesedése meg nagy volt, az ajkáról ömlő szó akárhányszor átszaggatta a tanítási anyag kiszabott korlátáit, s míg ő maga észrevétlenül tévedt el, tanítványai, rajta felejtvén magukat ékesszóló ajakán, örömmel követték a távolabbi mezőkre. Előadásainak éppen figyelmet lekötő érdekessége biztosította a tanulmányi eredményt s mintegy pótolta a tanulást megkövetelő szigorúságot. Kassuba ugyanis diákfogalmak szerint is jó ember volt: a számonkérésnél s a kalkulusadásnál inkább a szívével, mint a bíró mérlegeié-
