Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
31 a liliomos királyfi, Szent Imre herceg dicsőségére. Ennek az ünnepnek értékét növelte, hogy a programm minden számával maga az ifjúság gyönyörködtette számra megszokottnál is nagyobb, minőségre kiváló közönségünket. — Nov. 22-én a tanítás megkezdése előtt I. b. Vajda Ödön zirci apátnak, az intézet építtetőjének, lelkiüdvéért imádkoztunk ünnepélyes gyászmisében. — Dec. 6-án Horthy Miklós országkormányzó úr őfőméltósága nevenapját nemzetépítő érdemeinek átér- zésével ünnepeltük meg. — Márc. 15-én a Haza javáért szentmisében imádkoztunk és az ifjúságin kívül városunk közönsége részére külön is rendeztünk emlékünnepet, amelyen a Vitkovics-Önképzőkör tagjai jeleskedtek a nemzeti feltámadás lelkesedő érzéseinek mélyítésével. — Ápr. 26-án Szmrecsányi Lajos egri érsek úr 80-ik születésnapi ünnepén hódolatos lélekkel olvadtunk bele az egész város közérzületébe s a főszékesegyházban tartott Tedeumos misén főpásztorunk életéért imádkoztunk. — Máj. 8-án, az utolsó tanítási óra idején, tanúi voltunk annak a kedves és megható jelenetnek, amikor a VIII. osztályt végzett tanulók iskolatársaiktól, kicsiktől s nagyobbaktól, a legkisebbektől kapott nefelejts-virágszállal kezükben s a „Ballag már a vén diák“ hangjai között megilleíődötten búcsút vettek. — Máj. 16-án tulajdonképen nem volt ünnep, de a jelenvolt közönség lelkesültsége épenúgy ünnepi eseménnyé avatta az ének- és zenekar bemutató előadását, mint máj. 13-án délután az egész tanulóifjúság házi tornaversenyét. — Máj. 14-én szoboravató ünnepséget tartottunk. Az intézet védőszentjének, Szent Bernáfnak, a 100 esztendős egyházdoktornak, emlékművét lepleztük le az intézet kertjében. Erről az eseményről Értesítőnk első cikke számol be bővebben. Mindezen ünnepélyeken az Önképzőkör László Vince dr. r. tanár, illetőleg a Mária-kongregáció Evefovics Kunó dr. r. hittanár, az ifj. énekkar Rássy Paulin r. tanár s az ifj. vonószenekar Kalovits Alajos dr. intézeti zenetanár vezetésével, egymást támogatva, derekasan szerepelt. 9. A szülőkkel való érintkezés. A nevelés a család, az iskola és a társadalom közös munkája volna. Sok szülő azonban, ha egyszer gyermekét az iskolára bízta, magát a nevelési kötelesség alól többé- kevésbbé felmentve, a társadalom meg egészében erre még csak nem is ügyelve, mindent az iskolától vár, mindenért az iskolát szereti felelőssé tenni, úgy hogy szinte elkopottan és únottan hangzik úíon-útfé- len a vád, hogy „az iskola nem nevel, csak tanít“. — A társadalom sok-sok bűnét, amellyel akaratlanul és tudatlanul rontja az ifjúságot, vagy gátolja a nevelését, sem megszüntetni nem bírjuk, sem részletezni nem akarjuk. De a szülőket, mint természetes és legközvetetle- nebb osztályosainkat, a felelősségből ki nem engedhetjük s azért velünk való viszonyukat azzal a meggyőződéssel és szeretettel tárgyaljuk, amelyet közös kincsünknek, a gyermeknek, érdeke — természe
