Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
29 zeti segítséggel voltak megtarthatók. Akik meg tehetősebbek volnának, azok vagy a nagyon kedvelt nyári cserkészfáborozásra, vagy a vakációi külföldi nyelvtanuló útra takarékoskodtak. 7. Valláserkölcsi és hazafias nevelés. Belépve bármely fiú- vagy leányintézetbe, önkéntelenül is észrevehető, minő szellemű és lelki- berendezettségű ifjúságot rejt magába. A lélek finomsága vagy durvasága ellenállhatatlanul kiütközik az élet apró megnyilvánulásaiban is. Egy intézet szellemi, lelki légköre, ha az emelkedett és kifinomult, tradicionális nagy kincsévé és vonzó erővé válik; ellenkező esetben átoksúlyként nehezedik valamely tradicionális hiány vagy abnormitás a növendékek lelki beállítottsága terén. Intézetünk pótolhatatlan kincse, hogy fizikailag is, de elsősorban lelkileg a templomhoz van nőve, a templomra s így az Istenre támaszkodik. Kikutat- hatatlan az a csodálatos varázs, mely észrevétlenül fiaink leikébe árad szentmisék kegyelméből, templomi ünnepek áhííatos rendjéből, a szentségeknek a lélek rejtett mélyét szántó és termékenyítő erejéből. Az a lelki finomság, mely ezekből árad, semmi más eszközzel el nem érhető. Elveszett munka s hiábavaló fáradság, ha a jellem pillérjeit nem a lelkiismeret legmélyébe süllyesztjük, ahol az igazságos és mindentudó Isten áll őrszemet. Az erkölcsi rendet intézetünk nem bízza divatok, divatos szellemi áramlatok kóbor szelére, hanem annak emberen felülálló, mindenkép és mindenkor kényszerítő erejét az erkölcsi világrend sarkalatos erényeiből, magából az Istenből eredezteti. Nevelő, átütő jellemerőnek más forrása nincs. A ma Istent, oltárt, lelkiismeretet oly ijesztő közömbösséggel fitymáló világban drága ereklyeként őrizzük intézetünk vallásos szellemét. Megingathatatlanul meg vagyunk róla győződve, hogy helyes és mindenkép kötelező, hogy vallásunknak teljes tartalmát, abból eredő minden nevelő erőt beállítsuk ifjúságunk legszebb kiművelését szolgáló munkánkba. Káromlásnak mondható az a felfogás, mely állítja, hogy ártalmára válik az iskola munkájának, ha ezt ima lengi át; ha imával, a kereszten függő Krisztus áldozatos példájával, vallásos ünnepeinkből kisugárzó erővel és lelkesedéssel akarjuk alátámasztani; ha azt Isten szemével akarjuk felülbíráltatni, illetőleg irányítani. A nemrég letűnt századok láthatták az emberi ész faragta erkölcsi rendszerek tört roncsait. Ahol azonban Krisztus üdvrendjét és erkölcsi rendszerét vitték keresztül, ott hősöket, szenteket, nagy jellemeket igen, de erkölcsi hullákat nem temettek soha! Középkori szentföldi zarándokok, midőn lábuk először érintette Palesztina földjét, leborulva megcsókolták a föld rögét, mert Isten fia járta, Krisztus vére permetezte azt. Édes hazánk földjéhez saját vérünk, munkás verejtékünk köt, ebbe sírjuk bele minden fájdalmunkat, daloljuk bele minden örömünket. Lelkünket oltjuk édes hazánk földjébe s így ezerszeres kötelékkel tesszük a magunkévá. Azért nemcsak
