Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
15 gondozásunkra bízott emlékmű köveiből intézetünkre, ránk, nevelőkre, s jelenleg félezer s a jövőben, ha Isten is akarja, még sok ezer tanítványunkra kiárad. A mi öregdiákunk azért vésette kőbe atyánknak, Bernáfnak, törékeny testben is fenséges alakját, mert az ő Isfen-szeretésének és emberszolgálatának csodálatával megtelt lelke kívánta a Mindenható e remekének megérzékítéséf; s azért hozta ide, mert atyánknak, Bernátnak, szent nevét büszkén viselő intézetünket, az ő szeretett Alma Materét is, őt váró és hozzá méltó tündökléshelynek ítélte. S végül azért állította elénk, nevelők és nevelendők elé, mert sajnálta, hogy e nagy szentnek, nagy embernek az egész világon megülf ünnepén (augusztus) nevelő s tanítvány szétszórtságában eddig sohasem egyesülhetett az ő hódolafos tiszteletére s így sohasem állította be lelkét az ő leikéből kiáradó eszmék és érzések termékenyítő, hevítő, világosító áramába. Ezért az ő fenséges alakjának állandó szemlélhetőségével mintegy pótolni akarta az elmaradt lelki javakat s alkalmat akart nyújtani arra, hogy évenként egyszer ünnepi hangulatban ide járulva, lábai elé rakott illatos virágokkal és rózsákkal szimbolizáljuk szívünk dicsőítő erényvirágait, megemlékezvén az írásról: „Magasztaljuk a dicső férfiakat, mert sok dicső tettet vitt véghez az Úr nagy voltával kezdettől fogva általuk . . .“ (Ecclus. 44, 1—5.) Mindezért a gondoskodásért és áldozatos cselekedetért a jóságos donátornak hálás köszönetét mondok az Alma Mater nevében; nektek, Kedves Fiaink, meg azt mondom, hogy illetetlenül sohse álljatok, sohse menjetek el előtte; tanuljátok meg e helyen is azt az igazságot, hogy vannak szépségek, amelyek ha régiek is, mindig újak; vagyis érezzétek meg, hogy akit e szobor ábrázol, a legnagyobb művésznek, az Úristennek, olyan csodálatos remeke, aki századok sűrű ködén keresztül is örök, tehát mára is tartozó eszméket világol át, miként az emberi ihletés művészi alkotásai sem csak múltra tartozó értékeket s értelmet rejtenek magukban, hanem jelent szabályozó, jövőt irányító gondolatokat, új tettre hevítő érzéseket és új cselekvést elhatározó akarásokat revelálnak. Ilyen örök értékek Szent Bernát egyéniségében, amelyekre e szobor emlékeztessen és tanítson mindnyájunkat: 1. Lelkének állandó kapcsolata az Ég világával, ami annyit jelent, hogy bármit tett, bármit mondott, annak gyökere és ereje sohasem a saját képességeibe való bizakodás, az elbizakodottság volt, hanem minden jónak forrása s minden sikernek szerzője: az Isten. Talán ennek az Istentől függésnek, a saját énjét teljesen alárendelő alázatosságnak volt jutalma az a nagy kiválasztottság, hogy kora történetében, mint az isteni akaratnak képviselője, sorsdöntő szerepet töltött be. Lám, az egyszerű és alázatos szerzetes nemcsak a hívők seregének volt bizal-