Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1929
3 SZENT BERNÁT. Ki ő? Lehet-e a magyar élet egy kis darabját, az egri gimnázium áldott magvetőföldjét az ő fényének sugárzásába állítani? Gyullad-e új fény, pezsdül-e új élet a legrégibb magyar ciszterci gimnáziumban ennek a névnek az erejétől? Szülőföldje, a régi Burgundia, sugártermetű, hajlékony és ruganyos testű, ékes arcú nemes lovagnak ismerte, s egy tavaszi napon látta, hogy harminc társával az erdők mélyén, a tizenöt évvel előbb alapított Cifeauxnak, az első ciszterci monostornak, kemény fegyelme alá Krisztus leghűségesebb bajnokává szegődött. A szent falak meg boldogan szemlélték a világ hiúságának s önmaga vágyainak egészen meghalt fiatal szerzetes felmagasztosodását alázatosságából a Ciszterci Rend legnagyobb szentjévé. A tölgyek és bükkök lettek a mesterei: ezek árnyékos áhífatcsendjében a Szentírást tanulmányozta és kontemplációiba mélyedt. Három év múlva Citeaux tizenkét szerzetes élén, mint apátot, új monostor alapítására küldte nagy fiát; egy erdős, magányos völgy azóta lett örökre dicsőséges völgy: Clairvaux. Itt zengte el — egyre rohamosabban szaporodó szerzetescsaládjában — örökszép magasztalásait Szent Bernát ihletett ajka a Szűzanya szépségéről; zengte oly áradó, fönséges erővel, oly lángoló, elragadó hevülettel, annyi édes bájjal és szeretettel, mint addig s azóta falán senkisem; ezért legféltettebb jellemvonása a ciszterci szerzetesléleknek a jóságos mennyei Anyához, Szűz Máriához való odaadó szeretet. Clairvauxban hangzottak el az „utolsó egyházatyának“, a „mézajkú egyházdoktornak“ csodás vallomásai misztikus élete extatikus szárnyalásairól. Innen járt diadalmas útjaira: segíteni a pápaság ügyét ajogtiprók ellen; szónoklatainak ellenállhatatlan hatalmával és csodáival megmozgatni fél-Európát keresztes hadjáratra; üres dialektika ellen antidialektikus lelküleítel, de a legragyogóbb dialektikával megküzdeni az egyház szelleméért s megtanítani a világot és a késő századokat, hogy „a tudomány a léleknek szépséget kölcsönöz“, de „jaj a tudásnak, mely nem jut el a szeretetig: tudomány és életszentség együttese a legfőbb tökéletesség. A tizenkettedik század Franciaországának és Európájának ragyogó ékességétől a huszadik század egy magyar iskolájáig nagy az út, de egyenes, mint a fénysugár útja, s Szent Bernát varázslatos egyénisége marad olyan kifogyhatatlan mélységű és gazdagságú hőforrás egyszersminden- korra, hogy belőle e világon bárhová, magyar földünkre is, új tavaszok friss életereje áradjon. ogX-CH k»&j
