Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1926

Ä MI ÜNNEPÜNK.

I.

Forró könny csordul a fiú szemében, midőn sok évi viszontlátás után az édes anyai csók éri arcát, midőn hosszú évek után a két rokon szív újra összedobban s összeragyog szemük párja. Csókba tömörül az ajkak beszéde, örömkönnyekben törik meg a szemek ragyogása, midőn érzik a szeretet forró ölelését.

E szívbemarkoló kép jelenik meg előttünk, ha az ünnepre gondolunk, midőn a közel háromnegyed századon át szabadszárnyára bocsátott gyermekeit ölelhette keblére öreg Rima Materünk új zászlaja avató ünnepén.

Hívó szavára, zászlólengetésére ide siettek ifjak, öregek. Hívogató szava túlharsogta a trianoni határokat! Mintha országot mentő, törököt pusztító Eger vár dicsősége ihlette volna szózatát. Megindulva súgtak össze a Kárpátok őrködő ormai s vágyakozva küldték a szepesi bércek a messzi vidékek köszöntő szavát. Jöttek boldogan, jöttek örömmel több százan fiatalok és öregek, feszülő izmú ifjak, bátyák, apák, a tisztelet, becsülés fehér színével koszorúzott őszhajú öregek. És jöttek volna még többen, ha a küzdelmes élet mostohasága nem szegte volna szárnyát idekívánkozó vágyuknak. S mikor eljött a zászlóbontás ideje, büszkén tekintett az Rima Mater gyermekeire. Elfogódva nézte, becézgette az élet viharán hajszolt fiait. Lelkűk tükrében felidézte ódon falait, hol ifjúságuk virága, fiatalságuk rózsafája pompázott; felidézte ama boldog időket, midőn szőke, barnafürtű, simaarcú, ragyogószemű kisfiúként gondtalanul szövögették délibábos álmaikat, mely álmoknak annyira ellentmondott az iskola viharvert patinája s a komoly arcú tanárok életre készítő oktatása. Rz öreg Rima Mater ölén ifjú lett mindenki. R tiszteletreméltó öreg arcokon is ott ragyogott múltból visszalopott örömek boldogsága. Rz emberi szív legkedvesebb érzéseinek diadalünnepe, az őszbe- vegyült öregkornak és az ifjú diákiéleknek fölemelő kézfogója volt e nap.

Rz öreg Rima Mater megérezte övéinek idetódulását. Finom húrokon, ezüstös hangú gyermekajkakon szövögette előre az ünnep lágy melódiáit, kürtök többször feltörő harsogása jelezte előre az intézetnek majdan diadalmi napját. Díszbeöltözött a sok diákdicsőséggel koszorúzott színpad, hogy felidézze a régi diákélet most már hajlottkorú, de egykor ifjú hőseit. S midőn szinte gyönyörű himnuszba fonódott minden s már százával fogadta az Rima Mater idesereglő fiait, szívbemarkolóan hangzott fel a helyi újság hasábjain a méltóság nemes, de egyúttal a hajdani diáktárs együttérző meleg szavával