Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1926

10

a mai idők kételkedő embereinek nincs igazuk! Hiszen az ember meghalhat, de az eszme, amelyet képviselt, tovább él. És igaza van Mussolininek, Olaszország ujjáteremtőjének, mikor egyik ellene megkísérelt — de sikertelen — merénylet után azt mondotta az ujjongó tömegnek: »Az ember semmi; — a gondolat minden. Hiszen az ember elmúlik, de a gondolat megmarad.« Avagy nem maradt-e meg a mai napokig is Kelet és Nyugat küzdelme s nem készülnek-e élet-halál harcra az emberiségnek százmilliói, akiket, faji, nyelvi, vallási, — szóval világnézeti — különbségek s ezeken felül száz mértföldek választanak el egymástól?

Igen: az ember elmúlik, de a gondolat fönnmarad; nemzedékek halnak el, de az általuk képviselt eszme tovább él.

S nincs messze az idő, amikor mi nem leszünk és a mi nemzedékünk helyére a mai kis diákok lépnek, hogy évtizedek múltán ismét a következő generációnak adjanak működési teret, mint ahogyan minekünk adtak elhunyt elődeink. Hány nemzedék tanult már a mi Alma Materünk iskola-padjaiban s hány lelkes tanítómester áldozta egész életének önzetlen munkáját ennek a jeles intézetnek! És ma már — legnagyobbrészt — ismeretlenek nemcsak a tanítványok, hanem még a mesterek is. . . Elmúltak, mert csak emberek voltak, de az elv, az igazság, a világnézet, amit itt csepegtettek a lelkekbe, — megmaradt. . . Átvettük, mint ahogy ők átvették és tovább adjuk, mint ahogyan ők tovább adták minekünk. . . Átadjuk tisztán, szeplőtelenül, — mint ahogyan mi kaptuk!

Boldognak mondhatja magát minden öreg diák-társunk, aki emelt fővel tekinthetett föl a mi új zászlónkra, mert mindenkor kitartott az elvek, gondolatok, tanok, eszmék mellett s hűséges harcosa volt annak a világnézetnek, amelyet e megszentelt falak között ismert meg és tanult szeretni, becsülni . . . Legboldogabbak lehetnek mégis azok a szilárd jellemek, akik akkor is tántoríthatatlan harcosai voltak a mi iskolánk világnézeti elveinek s védték azt szóval és tettel, amikor ezért nem elismerés, nem jutalom, nem jólét vagy vagyon járt ki, hanem — meghurcoltatás, legázolás, sárral- dobálás. . .

A gondolatoknak, életelveknek, eszméknek, a világnézetnek ez a közössége az első kapocs, amely az egri ciszterci diákokat összefűzi; ez az együttérzés az első cél, amely alapszabályainkban csak a sorok között van ugyan meg, de el nem engedhető föltétele annak, amit nyíltan is kifejez az alapszabály: a régi diákszeretet. Ennek a diákszeretetnek csak abban az esetben lehet komoly és állandó alapja és létjogosultsága, hogyha megvan a világnézetbeli egység, a lelkek összhangja.

De nemcsak azt a kötelezettséget vállaltuk, mikor e Szövetségbe léptünk, hogy egymást szeretni fogjuk, hanem azt is, hogy nevelő iskolánk hagyományaihoz hűek maradunk, az általa hirdetett eszméket mi is hirdetjük, fönntartjuk és tovább adjuk. . . Hogy pedig ezt megtehessük, becsületes kötelességünk azoknak támogatása, akik ezeknek az eszméknek tántorítha