Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1924
4 sod: "Mint Egernek hű fia, itt merítek erőt.« Tudod=e, hogy akkor a Te nagy szíved szeretete kiáradt erre az egész városra és a szeretet ünnepelt Egerben. Mi jól tudjuk, kit ünnepeltünk. Ünnepeltük az Atyát, akinek gyengéd szeretete megnyerte az ifjúság szívét és az ifjúság szívén keresztül a szülők és az egész társadalom ragaszkodását. A boldogság ünnepi érzésébe öltözött a lelkünk és hajolt meg sokszor konok fejünk, mert a legnagyobb hatalmat éreztük magunkkal szemben: a szerető szív hatalmát. Ha jóságos alakod föltűnt az iskola nyomott, sötét folyosóján, mosolygós jókedv dalolt a diákszívekben. Ezért rajongtak körül, ezért állták sokszor sürgős utadat, mert gyermeki naivitásuk mellett is egyet tudtak, egyet éreztek, hogy szereted, nagyon szereted őket. Ez a szereteted nyitogatta meg előtted a diák* szívek kincses rejtekét, pattantotta le azokat a varázslatos zárakat, melyek minden feslő bimbót, minden diákszívet bezárnak. Mivel Te mindegyikbe beláttál, azért voltál a legjobb mesterük, a legjobb pásztoruk. Ez az atyai érzésed volt a leghatalmasabb fegyvered is. Ahol a szigorúság ereje régen megtört már, ott a Te jóságos két szemednek egy feddő, szomorú pillantása megtudta teremteni az igazi bünbánat és a tartós javulás őszinte könnyeit. Ünnepelt a társadalom, elismeréssel hajtotta meg a zászlaját, osztatlanúl szeretett jelesb polgára előtt. Ezt is szereteted tette hódolatos szolgáddá. A mindennapi élet piaci zsivaja mellett is osztatlanúl jutott ki Neked mindenütt ez a ragaszkodás. Zilakodon fenséges világnézeted fénye tükrözött, lehajtott fejed alázatos sze= rénysége mély tudásod és nemes lelked leplezte. De mindez sugár» zott rólad és megérezte mindaz, aki csak egyszer is beszélhetett Veled. így toborzódott köréd tisztelőidnek végeláthatatlan tábora. Ezek is szívből ünnepelték a ma ködös, zimankós társadalmi életében szeretetet árasztó meleg szíved. Ünnepelt a kultúra is, melynek apró köveit itt, e város falai között gyűjtögetted, hogy, mint hálás gyermek palotát épít s volt nevelő anyád, városod díszére. A Gárdonyi-Társaság gondolata a Te magyarságért izzó telkedben született meg, hogy a mai lerongyolódott, testileg, lelkileg elszegényedett hazának megnyisd ezáltal a bőségesebb, virágzóbb élet forrását. Ünnep volt a Te napod testvéreidnek, volt munkatársaidnak, akik bölcs vezetésed alatt legközvetlenebb részeseivé váltak jóságod» nak, szeretetednek, melyet szíved mindig pazarul ontott. A szeretet forrasztotta a szíveiket a Tiédhez, így hát ünneped is közös ünneppé lett. Elvesztették a jóságos perjelüket, de ugyanőt atyjukúl nyerték; szereteted tüze nem aludt ki számukra, csak magasabbról, messzebb» rői, de ugyanúgy, mint régen, sugárzik rajok. A legtisztább, a legragyogóbb emberi érzések sugarainak' is megvan a maguk árnyéka. Az öröm is könnyet csal az emberi sze* mekbe. A találkozás boldog viszontlátásakor is könny pereg arcunkra..
