Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1918
Tartalomjegyzék
6 volt a különbség, hogy a terraszról mentek be vezetés nélkül a templomba, nem az osztályokból. Szentmise alatt az énekkar ép úgy működött, mint a régi boldogabb időkben s az ifjak húsvétkor is, az iskolai év végén is elvégezték szentgyónásukat. A hittan helyett a felsőbb osztályokban a szociológiát kellett tanítani, alsóbb osztályokban pedig a mai rendszert kellett ismertetni. Minthogy a húsvét közbeesett, ezt a rendelkezést csak április 24.-én hajtottuk végre. Nagy szerencsénk volt, hogy e tárgyak tanítására nem küldtek az intézeten kivűl álló, radikális gondolkodású embert, mint más intézetekbe; akik esetleg nagy lélekrontást viliettek volna végbe az ifjak k >zött. A kultnr-szakosztály vezetője: Kalovics Alajos dr. megengedte, hogy a tárgyakat mi magunk tanítsuk. így azután a felső négy osztályban Szekeres Fábián vette át a szociológia tanítását, a II. osztályban az igazgató, az I., III. és IV. osztályban pedig Tordai Ányos dr. ismertette az akkor uralkodó rendszert. Április 4.-én a helybeli népbiztosság rendeletére a tornateremben toborzó gyűlést tartottak, hogy a tanulók minél nagyobb számbin lépjenek be a vörös hadseregbe. A toborzás azonban kudarccal végződött, mert ifjaink közül mindössze 14-en álltak be vörös katonáuak, azok is csak azért, hogy bizonyítványukat olcsó áron megkapják. Húsvéti szünetre távozó tanulóink közűi nagyon sokan nem tudtak megjönni. Húsvét után 450 tanulónk közűi 220 hiányzott. Tiszántúlról az oláh megszállás tartja őket vissza, Észak-Magyarországból az előrenyomuló csehek miatt nem tudnak megjönni. Jól tudtuk, hogy mily nehéz az iskolában ilyen körülmények között eredményes munkát végezni, de azért a tanári kar nem vesztette el türelmét s a maga sorsáról megfeledkezve, törekszik a nehézségekkel szembeszállni, csakhogy meg ne akadjon a munka. Pedig nekünk is meggyűltek a bajaink. Na»y lelki küzdelmeink voltak sorsunk s jövőnk miatt. A XXII. uéptörvény szerint t. i. szerzetes-tanárok csak akkor taníthatnak tovább, ha mint világi személyek állanak a tanácsköztársaság szolgálatába. Legbensőbb öntudatunkba, meggyőződésünkbe nyúlt bele ez a rendelet. Arra akart kényszeríteni, bogy magunkat megtagadjuk s azokat az eszméket, amelyeket eddig híven szolgáltuk, cserben hagyjuk. Bár koldusbot várt volna ránk, mi mégis mindjárt az első pillanatban készek lettüuk volna kijelenteni, hogy múltúnkat nem tudjuk megtagadni, eszméinkhez nem tudunk hűtlenek lenni, a tanács- köztársaság szolgálatába nem tudunk beállani Helyünket azonban magasabb érdekből nem volt szabad elhagyni. Mi lett volna az ifjúságból, mi lett volna intézetünkből és rendházunkból, ha lelkünk parancsszavát követve, mindjárt megtagadjuk a szolgálatot?
