Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1916
Tartalomjegyzék
IV. KÁROLY. pp x *v 4P Az a könnycsepp, melyet a magyar nemzet aggastyán királyunk ravatalánál a kivételesen hosszú emberi életnek Isten rendelése szerint való elmúltakor csendes megnyugvással ejtett, egybefolyt a Szent István koronájának egész országot elárasztó fényében ragyogó örömkönnyekkel. A magyar koronáról a gyászfátyolt két fiatal, holtomiglan- holtodiglan összekulcsolt, a véres kard forgatásában izmos s a vágott sebekre enyhítő írt csepegtető gyöngéd kéz lefejtette. A régi trónra ifjú királyi párt emelt a nemzet megingathatatlan királyhűsége, állam- fentartó akarata és bizakodó szeretete. 1916. december 30. óta IV. Károly Isten kegyelméből Magyarország apostoli királya; szépséges hitvese, Zita királynő, a törhetetlen hűségéért csak szeretetet, életének s vérének feláldozásáért csak megértést, örömében, fájdalmában csak részvétet kérő magyar nemzetnek jóságos anyja! 1916. deczember 30-áo Európa szemeláttára a nemzet királya előtt, a koronás királyi pár a nemzet nagysága előtt hódolt meg, gyönyörűséges harmóniában egybeforrasztva az alattvalói hűséget és szabadságszere- tetet a bizalmon alapuló királyi hatalommal s alkotmány tisztelettel. Kicsi szíve tiszta hódolatát e napon tanulóifjúságunk is elküldte a reménység örömétől megujhodó nemzettel a ragaszkodó hűség megérzésében egybeforrott boldog királyi párnak. Elküldtük akkor szóval s küldjük most írásban a tisztelet, szeretet, csodálat s a nemzetünk jövő nagyságába vetett remény hangján. Hódolattal tiszteljük, szeretjük s csodáljuk benne a minden diák mintaképét. Mint gyermek a tudás szükségének átértésével s a kötelességteljesítésnek egész lényét betöltő érzésével viszi az iskolakönyvet a bécsi bencések jeles iskolájába s az iskola munkájához és rendjéhez alkalmazkodásban s a tanulótársakhoz való viszonyában semmi sem mutatja, hogy főhercegi vér csörgedezik egészséges ereiben s hogy még korona is szállhat okos fejére. — Mint király először is hálás tanítványul ismerteti meg magát. Hatalmának erejével kegyeinek bőségéből mindenekelőtt azoknak juttat — az ő nevelőinek — kiktől legnagyobb kincsét, agyának és szívének minden mást felülmúló érté
