Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1916
Tartalomjegyzék
9 pécsi főgimnáziumában mint a latin nyelv és irodalom s a hazai és egyetemes történelem helyettes tanára. Első tanári éve teljesen az iskoláé és a pedagógiáé. 1897. május második felében leteszi utolsó vizsgáját a budapesti tud. egyetemen s tanári oklevelet szerez. Ettől kezdve a szaktárgyaiban való elmélyedés, feldolgozatlan magyar történelmi témák tanulmányozása, tanítványai sorsával való jóakaró törődés foglalják le úgyszólván teljesen. Nagyobb tanulmányokkal még nem lép a nyilvánosság elé, de az iskolai ünnepélyeknek szívesen hallgatott szónoka volt csaknem minden alkalommal, amig Pécsett működött. Beszédeit részben a pécsi főgimnázium értesítői, részint a Pécsi Figyelő örökítették meg. Kisebb történelmi, szociológiái és pedagógiai dolgozatai a Magyar Államban, Alkotmányban és a Kath. Paedagógiában jelentek meg. Az 1900/901. tanév kezdetén az egri főgimnázium tanári karának lesz tagja azzal a megbízatással, hogy gimnáziumi tanári munkaköre mellett az egri angolkisasszonyok felsőbb leányiskolájában is a történelemnek legyen tanára. E második kathedráját is — az egri ciszterci tanári kar több tagjával együtt — tizenhat éven át nagy buzgalommal és odaadással látta el, s bár olykor tekintélyes óratöbblettel és rendkívüli megterheltetéssel járt, ő csak a magasabb ma.yar nőnevelés érdekét tekintette. 1901. tavaszán elvesztette atyját. Özvegy édesanyjának és testvéreinek sorsa most teljesen az ő vállaira nehezedett. Reális gondolkodása, beosztásos és rendszerető élete, fiúi és testvéri szeretete ekkor lépett előtérbe a legideálisabb formákban. Imre öccsének a papi pályára való lépését elősegíti; Béla öccsét ügyvédnek neveli; Józsi öccsét a felsőbb ipariskolába íratja; négy nővérét taníttatja, tehetségéhez képest anyagilag is gondoskodik róluk; de szerető szíve mindig csak édes anyjához tér vissza, akinek halála pillanatáig legnagyobb támasza, gondviselője, mindene volt. Halála előtt is az utolsó hetekben a legutolsó irgalmassági cselekedetet édes anyjáért tette. Ez a családias érzés: édes anyjának és testvéreinek boldogságát és nyugodt jövőjét munkálni, a legszimpatikusabb és leghatalmasabb jellemvonása volt Nagy Béni egyéniségének! Ezért tudott kötelességen felül dolgozni, olykor nélkülözni is; ezért volt azok előtt, akik ót csak felszínesen ismerték, sokszor érthetetlenül is visszahúzódó, a teljes lemondásig egyszerű és igénytelen. És mindezt titokban, feltűnés nélkül cselekedte. Csak azok, akik a leikéhez közelebb juthattak, tudták, hogy mily nemes lélek éltette őt. Könnyen az önzés látszatát kelthetné azonban e gondolkodás- és cselekvésmód, ha csak övéivel éreztette volna szívének e nagy szere- tetét. Tanítványainak százai is —- szinte kivétel nélkül — mind részesei voltak ennek! Nála az érdeklődés nem volt puszta etikett vagy /
