Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1915
Tartalomjegyzék
92 de csak nagy küzdelmek után, kegyelemből adva helyet, hogy egy tantárgykép és az országgyűlés akkori többségének száudéka szerint, így is csak ideiglenesen, taníttassék. Pedig a középiskola, jó vagy rossz értelemben, amennyire tanító, épen annyira nevelő intézet is volt és lesz mindig; a serdülő fiatalságnak t. i., amit tanítóitól hall s még inkább amit lát, belevésődik leikébe s többé-kevésbbé a szerint igazodik egész élete folyása. A középiskola tanító és nevelő munkája tehát csak az esetben terem az ifjúságra és ezáltal a közéletre nézve is kívánatos jó gyümölcsöt, ha e kettős hivatásán való munkálkodása együtt és az örök erkölcsi elvekkel összhangban történik. Szellemi és erkölcsi művelődés, komoly tudáson és lélek nemességen alapuló értelem, világos látása a jövő társadalmi kötelezettségeknek, önfeláldozásig menő munkaszeretet, megismerése, megszeretése és gyakorlása mindazon társadalmi és vallási erényeknek, melyeket, általán véve, egész életükön át gyakorolniok kell a magok és a haza boldogságának biztosítására: ezek a középiskolai tanítói és valláserkölcsi nevelői munka megbecsülhetetlen értékű eredményei. Miképen állott intézetünk e tanítói hivatás szolgálatában, arról ez Értesítő más, ide vonatkozó fejezetei szólnak, s hogy mit végzett a valláserkölcsi élet öntudatossá tételére, azt az előírt s az önként vállalt vallásgyakorlatok pontos és vallásos lélekből származó teljesítése mutatja. Intézetünk t. i., mint kath. középiskola, most is így szólt tanítványaihoz: „Kötelességtek lesz e küzdelmes élet minden szakában, ha ideig és örökkévaló bol- dogságtokat biztosítani akarjátok, az imádság, Isten és anyaszentegy- házunk parancsainak teljesítése és, mert senki sem ment, gyarlósága miatt, a tévedésektől, a gyónás, a lelki megújulás, az áldozás, egyszóval a vallás átélése, amint a kath. anyaszentegyház isteni alapítója rendeli. Tanuljátok hát ezt és szokjátok is meg mostantól kezdve. Nem kívánok többet tőletek, mint amennyit anyaszentegyházunk az ő józan, szabad és hű fiaitól megkíván. Ha buzgóságtokban mégis, szabadok lévén, tovább akartok menni s a lelki élet magasabb, Istenhez közelebb vivő ösvényeit akarjátok járni, jó, menjetek, de mindenkor önként és sohasem parancsszóra! Szabadság, józanság és mindenek- felett őszinteség adjon szárnyat buzgóságtoknak. A parancsszóra végzett cselekvés nem mindig őszinte; az önként végzett jócselekedetnek ellenben az őszinteség ad értéket. Őrizkedjetek tehát az álarctól! Isten, ki belát a szív rejtekébe, mit gondoltok, jónéven veszi talán a képmutatást?“ — Ez elvek szerint törekedett eljárni az intézet tanítványainak úgy vallástani oktatásában, mint a vallásgyakorlatokra való szoktatásában is, mely abban állt, hogy tanulóink vasárnap és ünnepen 8, hétköznap pedig, a hidegebb időszak kivételével, 7 V2 órakor szent misét hallgattak s alatta az egyházi időnek és alkalomnak megfelelő karénekeket énekeltek, október szombatjait kivéve, am kor
