Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1915
Tartalomjegyzék
.32 szott azokon át költőink és tudósaink szava, nem hallatszott át önálló államiságunk egy-egy elrothadt korlátjának földre zuhanása, nem hallatszott át gyáraink búgása, gépeink zakatolása. Európa nagy nemzetei még mindig nem ismerték, még mindig felismerték a magyart! De egyszerre csak megingott a vén Európai lábai alatt a föld, fekete felhők tornyosultak az égen, megdördült világnemhallotta zengéssel a mennyboltozat, vérzivatar zúdult alá a müveit nemzetek vétkeitől terhes fellegekből s fegyvercsörgés-ágyudörgés között, vakondok- karcban s madárküzdelemben, diadalujjongás és haldoklók jajongása között megszületett a férfi-Magyarország! Ledöntöttük a magunk erejével az ország határán az égig érő ércfalat, a háború ez új márciusában barát és ellenség egyaránt tudja már: hogy élünk, hogy vagyunk, hogy néni utolsók vagyunk! A háborús idők március idusán e férfi-Magyarország születése napját kell ünnepelnünk! Mert végződhetnek e kegyetlen idők bárminő eredménnyel, az erkölcsi diadalt a magyar nemzettől meg nem tagadhatja senki sem ! Nem tagadhatja meg első sorban legidegenebb barátunk, irigy mostoha testvérüuk, aki ma is, mikor élet halál harcra fonódtak karjaink, nem szűnik meg a segítő karon egy-egy titkos szúrást ejteni, nem gondolván, hova jutna, ha ez a segítő kar lefejtené magát róla! Nem tagadhatja meg a magyarság újjászületését hatalmas szövetségesünk, bár eddig ő is annyiszor nézett bennünket mostoha testvérünk szemüvegén keresztül. Diadalmas jóbarát s megalázott ellenség egyaránt vallja ma, hogy a Kárpátok alatt s a Duna- Tisza közén oly nemzet lakik, mely e nehéz időkben kiverekedte magának a jogot, hogy Európa első nemzetei között emlegessék! Fönn a magasságban, vadul berregő, egymást emésztő gépmadarak fölött három madár kering. A széles szárnyú, erőtől duzzadó, csupa-izom germán karvaly, a tépett tollú, sok időt ért, de újra meg- ifjodott kétfejű osztrák sas és a magyarságnak két ezer év óta vérrel táplált ősi szent turul madara. Hárman együtt lebegnek s ma itt, holnap ott csapnak le Európa fölsebzett testére lakmározni. Nyomukban h lálhörgés, diadalordítás. S attól nem rettenve, ebben el nem bizakodva tombol a három madár a porba omlott Európa homlokán! Magyarok Istene ! Ha elhozod a béke napját, ha a béke olajágát tűzöd a három madár csőrébe : ó ne engedd, esdve kérünk, hoyy a sasok megdézsmálják a turulmadár zsákmányát! Ne eDgedd többé soha, hogy megrabolják fényes tolláit, hogy elzárják előtte a levegőeget! Lebegjen ezután büszkén, bátran és szabadon a háború zivatarában férfiúvá nőtt, bátorságáról ezer bizonyítékot adott, szabadságát százezerszer megérdemlett magyar nemzeted fölött! A színdarab szereplői közül, noha mindegyik dicséretre méltó buzgósággal s eredménnyel töltötte be helyét, különösen ki kell emel-
