Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1914
Tartalomjegyzék
4 1883-iki középiskolai törvénynek, végrehajtására volt hívatva. Hogy a hatalmas tervrajz alapján a magyar középiskolák rendszere oly tökéletesen kiépült és az épület — szorult légyen bár, vagy szoruljon még a jelenben is kisebb-nagyobb tatarozásra, javítgatásra — ma is szilárdan áll, a rendszeres munka olyan tiszteletreméltó hőseinek érdeme, akik, csüggedetlenül viselvén a nap hevét és terhét, mindig abban találták gyönyörüségöket, hogy kialakítsák „a chaoszból a kozmoszt.“ S ezek között, mint a tervszerű módszeres oktatásnak valóságos apostola, tette magát örökre emlékezetessé Spitkó Lajos. Állásának kötelességeit, a legfontosabbaktól a legkevésbbé jelentékenyig, egyformán komolyan vette. Tudott mindenben pontos lenni szőrszálhasogatás nélkül. Szinte a főigazgató típusának megtestesülését láttuk benne. A rendes foglalkozásával kapcsolatos eszmekörből még a legbarátságosabb beszélgetés közben is alig'alig tudott kibontakozni. Tagadhatatlan, hogy ez bizonyos egyoldalúság, a társadalmi érintkezésekben bizonyos félszegség bélyegét nyomta egyéniségére. Ez azonban csak felületesen gondolkodó és ítélkező emberek szemében komikus, mert hiszen rendesen az olyan kivételes, nagyon is tiszteletreméltó férfiak jellemző sajátsága, akik teljes elszánással, testök- lelkök minden erejét feláldozva állanak valamely szent ügy szolgálatába s azonkívül mást alig látnak. Spitkónak mindene az iskola volt. Munkájában, melyet ennek érdekében végzett, nem ismert pihenést. Szigorú volt önmaga iránt, de szigorú volt mások iránt is. Saját lelkiismeretességének mértékével mérte mások munkáját is, melynek ellenőrzése hatásköréhez tartozott. A tanári munka megfigyeléséhez szükséges éleslátása igen sok tapasztalat eredménye volt. Mint kitűnő filológus volt ismeretes, azonban a középiskolai tárgyak körében valóságos polihisztorrá képezte ki magát. Nem volt olyan tárgy, amelynek módszeres kezelésére vonatkozólag ne tudott volna értékes, gyakorlati érzékre valló útmutatásokkal szolgálni. Bámulatraméltó gyakorlatot szerzett magának abban, hogy aránylag nagyon is rövid idő alatt sokat lásson az iskolában. Összefoglaló jellemzései egy-egy osztály tanulóira vonatkozólag legtöbbször igen találóak voltak. Igaz, hogy puhatolód- zásai a tanulók között (egyes, a tanítás menetét, módját, a tanár eljárását érintő kérdések, a tankönyvek, iskolai jegyzetek szorgos vizsgá- lása stb.) sokszor a bizalmatlanság látszatát keltették. Ennek magyarázata azonban az, hogy mindenről a saját szemével akart meggyőződni. Épen azért, például, igen nagy fontosságot tulajdonított az osztály- könyvi bejegyzéseknek. Azt akarta, hogy a tanulmányi napló mindenben hű képe legyen az iskolai munkának. Aminek Írott nyomát nem látta (pl. szemléltetések), az iránt mindig kétségei voltak, amelyeknek elég nyomatékosan kifejezést is adott. A pontosságot, készültséget, szorgalmat senki nem méltányolta jobban nálánál. Különösen nagyra \
