Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1914
Tartalomjegyzék
X. A főgimnázium 1914 15 tanévi életéből. A háború miatt szokottnál később kezdődött s korábban véget ért tanévünk történetének legelején köteles tiszteletből, de szivünk sugallatát követve is tankerületünknek volt főigazgatójáról, SPITKÓ LAJOS kir. tanácsos úrról, kell megemlékeznünk, aki 1914. november 7-én, budapestvidéki tankerületi főigazgatóságának 11-ik évében, rövid szenvedés után az Úrban elliúnyt. Nem csupán bölcs vezérünket gyászolhatjuk és gyászoljuk is őbenne, hanem a tanári testületnek és intézetünknek kezdettől fogva jóakaró atyai barátját s egyszersmind a kötelességtudásnak és teljesítésnek előttünk mindenkor osztatlan tisz teletben megmaradó példaképét. Mert az volt ő igazan, a kötelességtudásnak és teljesítésnek szinte elérhetetlen példaképe; az a nemes lélek t. i., mely most szűk koporsóba zárt testben középiskolai oktatásunk ügyét közel félszázad éven át soha nem lankadó buzgósággal szolgálta, testének nem volt rabja soha, hanem mindenkor ura és pa- rancsolója, eszköznek tekintve csupán, hogy szolgáljon neki maga elé tűzött feladatainak végzésében híven, akarata szerint, nyugtot s pihenést csak épen annyit engedve neki, hogy ki ne merüljön s a tovább szolgálatra alkalmatlanná ne váljék. Ezért tudott dolgozni annyit, mint a vele egy pályán fáradok közűi talán senki sem ; tudása, tapasztalása a középiskolai oktatás egész területén ezért volt oly kiterjedt és mély, mint talán senkié másé; tanácsai is ezért voltak oly bölcsek, útmutatásai biztosak, Ítéletei igazságosak s egyben méltányosak. Akik közelebbről ismerték, tanúságot tehetnek erről s még egyről: szinte minden mértéket meghaladó szerénységéről, melynél fogva, mintha nem tudta, nem is érezte volna tehetségét, tudását, került, mintha félt volna tőle, minden kitüntetést, mások értékét örömmel hirdetve, a magáét homályba rejtve. Munka és fáradozás volt egész élete, s munkája, fáradozása értékét kerületének intézetei közt osztotta szét, hogy gyümölcsöztessék a magyar nemzeti közoktatás ügyének javára, melynek nálánál lehettek nagyobb tehetségű munkásai, de nem lehetett hívebb, odaadóbb munkása. Iránta való hálás kegyeletét azzal fe
