Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1912
Tartalomjegyzék
18 kuruc vezér megtérítése fejében ígéri Heister generális a győri püspökséget. Igen rokonszenves fiatal katona Ocskay Sándor, aki szereti bátyját, de Rákóczi iránt való törhetetlen hűségének nemesik testvéri szeretetét, hanem még szerelmét is kész áldozatul hozni. Költői szí- nekkel kiemelt alakok a nők, Tisza Ilona és Jutka, továbbá a kurucok ügyének legrajongóbb szolgája Jávorka Ádám, aki az áruló megboszu- lására esküvel köti magát. A kuruc és labanc tábor katonái, az udvari alakok mind hozzájárulnak a korrajz tökéletességéhez. A jó szerkezet és színszerüség mellett ki kell emelnünk a dráma nyelvét. Miként a Pókanyók című regényében, ebben is bámulatos eredményét látjuk annak a tudatos, kitartó munkának, amellyel Herczeg nyelvünk kincseit, a magyar stílus virágait gyűjtögeti. Hétköznapi történeteiben még el-elszólja magát és bizonyságait szolgáltatja, hogy a magyar nyelvet nem az anyatejjel szívta magába. Itt azonban már kész művésze a költői fordulatban gazdag, ritmikusan folyó magyar prózának és oly pazarul, de meg egyúttal oly finom érzékkel szövi előadásába a magyar ész és szív szívetnyerő, gyönyörködtető kifejezéseit, hogy e tekintetben versenyez stílusunk legnagyobb mestereivel. Herczeg a modern színpadon, amelyen egészen otthonosakká lettek a vidám, ledér „gall tréfák“, nem várt — nem is várhatott — valami nagy hatást történelmi, jelmezes magyar darabtól. Ezért Ocskay Prológusa félve köszöntötte a közönséget, mint a hatalmas Cézárt a gladiátor. Azonban a nagy siker — melyhez foghatót magyar dráma még nem ért el — örvendetesen cáfolt rá aggodalmaira. Imponáló módon bizonyította ez, hogy a tiszta költői hatások iránt való fogékonyság nem veszett még ki egészen a magyar közönségből, tehát még az üzleti érdekek sem menthetik a mai színházat, mikor az ember alacsonyabb ösztöneire építi minden számítását. A romantikus történelmi alkotások közé tartozik Herczegnek egy Biedermayer-keretbe foglalt színjátéka, Déryné ifjasszony, amely a magyar színészet küzdelmes múltjának egy mélabús epizódját viszi színre. Igazi drámai élet nélkül való, kevés cselekményű, de nagyon hangulatos munka. Valósággal egy minden nagyobb igények nélkül való dramatizált kultúrkép, melyet a magyar színpad egykori híres csillagának, Dérynének nemes okból elnyomott szerelme tesz különösen vonzóvá. A „nemzet napszámosainak“ viszontagságos vándoréletét élő művésznőt megszereti gróf Szepessy Teodor. Az elnémetesedett magyar főurat ezen érzelme a magyar színészet pártfogójává teszi. Déryné egy darabig boldog. Mikor azonban annak tudatára ébred, hogy boldogságának árát egy másik asszony, a gróf hitvese fizetné meg, búcsúzás nélkül elhagyja Kassát, ünnepeltetésének színhelyét, s megy Erdély felé. A gróf utána megy, hívja vissza, de hiába. „De hát mi a célja az örökös kóborlásnak?“ kérdezi az asszonyt és az így felel: „Talán
