Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911

Tartalomjegyzék

88

X. A főgimnázium 1911/12. tanévi életéből

1. Előző tanévünk bezáródása után alig egy hét múlva, július hó 9-én, mély gyászba borította intézetünket jóságos kegyurának,

VÄJDÄ ÖDÖN zirczi apát úr Öméltóságának

váratlan elhunyta. Temetésén, mely Zirczen július hó 15-én ment végbe, az egri konvent és főgimnázium képviseletében a perjeligazgatóval Miskovics Elek alperjel s Madarász Flóris dr. és Kovács Pius dr. intézeti tanárok jelentek meg. A tanári testület, egészében, a rend többi intézetének tanári testületéivel történt megállapodása szerint, november hó 16-án a tanuló-ifjusággaJ együtt úgy rótta le iránta tartozó hálás kegyeletét, hogy lelke üdvéért ünnepélyes engesztelő szent miseáldozatot mutatott be a Mindenhatónak s utána, az ifjúsági ének- és zenekar közreműködésével, iskolai gyászünnepet tartott. Értesítőnk első cikke őróla szólván, nem szükség elősorolni itt is azokat az ő nemes tulajdonságait, melyek neki és általa rendjének is mindenütt tiszteletet szereztek; elég felemlítenünk, hogy egész élete megtestesülése volt annak a mi időnkben nagyon elhalványult erkölcsi világnézetnek, mely szerint az élet értékét bárkire nézve is a végzett munka mennyisége és a munka végzésének minősége határozza meg; mert tudván tudjuk, hogy testi-lelki erőinek teljes megfeszítését kívánó munkáit, melyeknek igazában csak fáradsága volt az övé, gyümölcse ellenben mind a másé, sohasem pusztán a magára vállalt kötelességektől kényszerítve, hanem rendje s a keresztény magyar nemzeti kultúra jövőjéért lángoló lelkének sugallatára végezte. Egyik legfényesebb tanúbizonyság erre épen az egri konvent és főgimnázium épületének a mült és a jelen század határán megújítása és kibővítése. Azokon kívül t. i., akik hozzá legközelebb álltak, nem tudja s nem is fogja megtudni igazán senki, mennyi ellenkező nézettel, sőt ellenséges törekvéssel kellett neki megküzdenie, míg ennek az apáti széke elfoglalása után élete egyik legelső feladatául kitűzött szándékának útjába gördített akadályokat el tudta hárítani, s azután is meunyit kellett még fáradnia és aggódnia, mig a tetemes összegbe, közel négy- százezer koronába, került építkezést, az akkori súlyos gazdasági viszonyok közt, minden külső segítség nélkül végrehajthatta. S nem parancsszóra, nem is szorosan vett kötelességből hajtotta végre, hanem