Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911

Tartalomjegyzék

26

egyet sem követtek“, ő a leghűségesebben valóra váltotta nevelő mű- ködéséban, Szeretet volt egyetlen eszköze. Az a szeretet, mely a művész biztosságával játszik növendékei lelkén. Egyszer a kezét nyújtja, hogy fentartson, óvjon vagy áldjon; máskor a karját érezteti, mely sújtani is tudna; ismét máskor csak lágyan, mintegy hipnotizálva érint sima ujjaival. S ha gyengédség, intés s megbocsátás nem elég, van még egy fegyvere: kicsorduló könnye. Ettől a legfagyosabb szív is kienged.

így fejleszti napsugár és jótékony eső közt a bimbózó lelket s neveli céltudatos reáhatással önmagát lebírkózó, határozott egyéniséggé az ifjút, aki, ha úgy fordul a sorsa, az élet jéghegyei közt is szép eszményektől szegélyezett ösvényen fog járni s ott is virágokkal övezi felejthetetlen mesterének alakját.

Növendékeinek rajongó szeretetével megnyerte a szülők bizalmát is. Szakszerű, nagy készültsége, remek ünnepi beszédei és előadásai, cikkei, tudományos búvárkodásai a társadalom osztatlan tiszteletét szerezték meg neki. Határozott, szilárd jelleme, lelkiismeretessége, őszinte, nyílt lelkülete, világos látása, együttérző szíve pedig már 33 éves korában titkos nehézkedés erejével vonzza magához erényei közvetlen tanúinak, rendtársainak figyelő érdeklődését az apátválasztás alkalmával (1891).

Békefit azonban szinte gondviselésszerű hivatás tartóztatja még a tanári pályán. Az utolsó évtizedekben majdnem fanatikus járvánnyá lett a múlt hagyományainak lekicsinylése; az eltorzult közfelfogás megkérdőjelezte a keresztény szellem jogosultságát; materializmus szállta meg a történelem magaslatait s az újítás szenvedélye mámoros felületességgel tagadta meg nemzet-fentartó eszményeinket. Ilyen időben valón gondviselésszerünek kell mondanunk azt a munkát, amely a tudomány legmodernebb eszközeivel útat vág a kevéssé ismert múlt repkény-takarta sziklái közt, hogy felfödje azokat a forrásokat, amelyekből szellemi életünk fakadt s amelyek ma is egyedüli egészséges táplálói nemzeti művelődésünknek.

Már pedig Békefi erre a munkára vállalkozott. Szinte életfeladatává tette, reávilágítani a magyar keresztény középkor műveltségi viszonyaira. A föld mélyéből, a levéltárak poros okirataiból, a múzeumok penészes ládáiból, itthon és a külföldön, évekig feszülő buzgalommal gyűjti ennek a kultúrának dirib-darabjait. Bölcs türelemmel nézi, kalapálja, rakosgatja, hasonlítgatja őket s a törmelékekből eszmék sugárzanak feléje s a romokból a törvények világítanak neki s e törvények világánál fonja, sodorja a történelem szálait s rajzolja meg jellegzetes vonásokkal a kornak kulturális képét. ítéletei mindenre kiterjedő részletkutatás és lelkiismeretes átvizsgálat logikus eredményei.