Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911
Tartalomjegyzék
15 Teljesen a rendi vagyonból épül fel az egri rendház és főgimnázium monumentális épülete, a budapesti Bernardinum — a reudi hittudományi és tanárképző intézet — uj otthona, legutóbb pedig a zirczi anyakolostor kétemeletes uj szárnyépülete. És mindezek nemcsak a nagy anyagi áldozatokról beszélnek. Ékesen szóló bizonyságai annak a magát emésztő, sem éjjel sem nappal nyugtot nem hagyó buzgalomnak, mely- lyel az apát rendjének érdekeit szívén viselte. Hogy mennyi gyötrő aggodalmába, mennyi álmatlan éjszakájába, mennyi fárasztó utánjárásába került, míg minden akadályt leküzdve egy-egy nagyobb tervét megvalósíthatta: azt csak azok tudják, akik Zirczen közvetetlen környezetében éltek és segítségére voltak. Vajda Ödön az apáti székben is az maradt elsősorban, ami 23 éven át volt: gazda. Típusa volt a hosszü tapasztalatokban gyökerező tudással és sok természetes érzékkel megáldott, számítani tudó, magát soha el nem számító magyar gazdának. És hogy nagy alkotásait tető alá hozhatta, azt főként eme tulajdonságainak köszönhette. Gazdasági kérdésekben — lettek légyen azok sokszor a legaprólékosabb részlet- kérdések — az intézkedés jogát mindig magának tartotta fenn; az igazi jószágkormányzó egész életén át ő maga maradt. Rendjének érdekein kívül a magyar lélek egyik ősi jellemvonása: a föld szeretete is irányította ebben és semmi sem érintette kellemetlenebbül, mint ha a rendi javak bérbeadását hozták szóba előtte. „Ha meghaltam, tegyetek, amit akartok, de míg én élek, addig az nem fog megtörténni“ szokta volt mondani. A gazdasági élet válságait és az ezekkel kapcsolatos szociális kérdéseket azonban nemcsak rendje szempontjából tudta mérlegelni. A magyar közélet nagy problémái közül ezek foglalkoztatták legjobban hazafias lelkét. Erre nézve már nyilvánosságra került írásos bizonyítékunk is van. A Budapesti Hírlapban látott napvilágot egy cikk, amelyet ő mondott tollba, s amely a hazafias aggodalmaknak, de egyben az áldatlan viszonyok orvosságát kereső természetes, józan magyar észnek igen szép megnyilatkozása.1 Helyénvalónak látszik, hogy eszmemenetét Vajda Ödön gondolkodásmódjának jellemzésére ide iktassuk. Kiindul abból a gondolatból, hogy a megpróbáltatások sorozatában, amelyeket nemzetünk ezeréves életében kiállott, alig volt nehezebb és nagyobbjelentőségű, mint amellyel napjainkban kell küzdenünk Mert míg az időnkint ugyan elszunnyadó, de közben-közben annál nagyobb erővel feltámadó nemzeti érzés — ha titáui munkával is — de le tudta győzni fejlődésünk akadályait: addig ma szinte tehetetlenül állunk azzal a folyton tartó vérvesztéssel szemben, amelyet a tömeges kivándorlás révén kell elszenvednünk. Ellenségeink száma 1 B. H. 1907. ápr. 24. Kivándorlás és latifundium. Irta egy magyar katholikus pap.
