Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1910
Tartalomjegyzék
57 Szavalat volt összesen 30, a szavalok közül sok dicséretben részesült. Felolvasás és szabadelőadás volt összesen 9. A legkiválóbb felolvasást Thurzó Nagy László Vili. o. t., a kör alelnöke, tartotta, aki bárom részletben igen élvezetes módon adta elő a Vág völgyében tett turista utjának élményeit. A szabadelőadások során igen sikerültek voltak Mészáros Gellert VIII. o. tanulónak Tolsztojról és Motz Athanáz VIII. o. tanulónak Reviczky Gyuláról tartott előadásai. Az önképzőkör, a múlt hagyományaihoz híven, a jelen tanévben is áldozott a nemzet nagyjai iránt tartozó kegyelet oltárán. Első dísz- gyűlése az aradi vértauuk emlékezetének szólott. A Himnusz eléneklése után a kör vezető tanára beszédet mondott arról a „szentelt fájdalomról“, melyet a költő nemzetünk legdrágább kincsének nevez és amelynek egyik legmegindítóbb, legszentebb megnyilatkozása az október fi-iki gyászünnep. „Higyjétek el, kedves ifjak — mondotta — hogy annak a honfoglaló ősmagyarnak, aki merész, mint a röpke gondolat, bátor, mint maga az őserő, szerencsés, mint a sors kegyeltje, mert mosolyogva csatáz és játszva győz: akkor lesz igazán pátriájává ez a vérrel áztatott föld, mikor megkezdődik szenvedéseinek szakadat1 an láncolata, amely ide köti. Az az ázsiai büszkeség, amely megdöngeti a nyugati civilizáció fővárosainak kapuit, nem forrasztja úgy össze a szíveket, nem dobbantja össze azok millióit annyira egy nagy, magasztos, nemzeti hivatás öntudatában, mint a nagy szenvedések, a hazafias fájdalom. Ezt a legdrágább kincsünket, ezt a felemelő, megnemesítő szent fájdalmat táplálják bennünk a nemzeti gyász ünnepei, ezt táplálja első sorban október hatodika. Ezért a múltat gyászolva, jövőnket munkáljuk és míg október hatodikát megkönnyezik határaink között, addig ne féljünk s legyen bármily sivár a jelen, lelkesítsen bennünket az a tudat, hogy miénk a szebb, a boldogabb jövendő!“ — A beszéd után az ifjúsági zenekar gyászindulót játszott, Melcher László VII. o. t. felolvasást tartott a 13 vértanúról, Nemecsek Aurél VIII. o. t. elszavalta Palágyi Lajosnak „Az aradi tizenhárom“ c. alkalmi költeményét, végül az ifjúsági zenekar kíséretével a Szózatot énekelte el az ifjúság. — Második díszgyűlését március 15-én tartotta a kör. Ezt is a Himnusz hangjai nyitották meg, majd a vezető tanár beszéde következett. A nagy márciusi nap jelentőségét méltatta, annak tanulságait igyekezett a fiatal lelkekbe vésni. Azon nagy kötelességeket hangoztatta, melyek a mult nagy örökségével együtt hárulnak reánk, mai nemzedékre. „Szabad a szó — mondotta — de csak az igazság, a tisztesség, a becsület szava. Szabad a sajtó, ámde ne éljen vissza szabadságával a sárba meg epébe mártott toll és ne méreg gőze terjedjen szét a könyvnyomtató műhelyekből. Szabad a nép és egyenlő a törvény előtt a haza minden egyes polgára: ölelje tehát testvérként keblére magyar a magyart, tisztelje a törvényt, mely oltalmat nyújt
