Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
5 Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves tanuló ifjak! A múlt század negyvenes éveinek politikai és társadalmi küzdelmeiben megjelenik egy könyv. A Magyar Tudós Társaság, ahogy ekkor hívták még az akadémiát, Vörösmarty és Czuczor ajánlatára megkoszorúzza és fiatal Íróját, kit Széchenyi István örömmel értesít erről, tagjai közé emeli; a magyar király pedig elfogadja a könyvet a Magyar Tudós Társaságtól magánkönyvtárába és elrendeli, hogy ezt a fejedelmi kitüntetést a Helytartótanács a kir. főigazgatók útján az ország valamennyi tankerületében közhírré tegye. Vájjon micsoda könyv lehetett az, hogy megjelenésére kiterjesztette szárnyát a hír s írója nevével beröpűlte az országot? Egy új lángelme nyilatkozott meg talán s gyújtott benne világot a küszködő nemzeti szellem előtt, hogy a tudásnak még töretlen új ösvényén a réginek elmúlása után új dicsőségre vezesse? Nem új lángelme nyilatkozott meg abban a könyvben, hanem azoknak a derék tehetségeknek egyike, melyek, mielőtt megválasztják életük célját, számba- veszik, hogy érte való lelkesedésük mellett van-e hozzá elég erejük; de aztán, ha már kitűzték magok elé, életüket teszik fel rá és bámulatos kitartással törnek feléje, hogy el is érjék. Annak a könyvnek következő a története: A Magyar Tudós Társaság, melynek, mindnyájan tudjuk, Széchenyi István adott életet, azt tűzte ki maga elé egyik legelső feladatául, hogy a magyar nyelvnek, mikorra eljön ideje, hogy a közép- és a felső iskolákban s azután a hivatalos életben is beléphet majd a deák nyelv örökébe, tudományos rendszerét megállapítsa és a tanuló ifjúság kezébe, meg a tanulni vágyó közönségébe is könyveket adhasson, hogy legyen honnan a magyar nyelv törvényeit megtanulniok és szépségének tényezőit megismerniük. 1843-ban csak annyira volt még, hogy az úttörő Révainak latin nyelven írt magyar nyelvtudományi munkája nyomán összeállította a helyesírás és a szóragasztás meg a szókötés főbb szabályait és száz arany jutalommal egy Magyar Ékesszókötésre pályafeladatot tűzött ki, hogy felkeltse mindazok figyelmét, kik a jogaiba törekvő magyar nyelv művelésére magokban hajlandóságot és erőt éreznek. 1845-re öt munkát termett a pályázati hirdetés s az öt közt egyet, melynek írója, Vörösmarty és Czuczor ítélete szerint, nyelvünk sajátságainak belső titkait avatott ésszel fürkészi, a nyelv tiszta kútfejeit nagy gonddal és ügyességgel használja fel, rámutat az irodalomban és a közbeszédben eláradt latinos meg németes kifejezésekre, helyes szabályokat állít fel s ezeket alkalmas példákkal világítja meg, ami könyvét a nagy közönségnek is élvezhetővé teszi. Ezt a könyvet koszo- rúzta meg a Magyar Tudós Társaság s tűntette ki oly szokatlan módon
