Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
A SZVORÉNYI-EMLÉKÜNNEP. I Értesítőnk első lapjait, miként már a múltban is nem egyszer I, megtörtént, ismét magának követeli a hálás kegyelet, mely a most lezárult tanévünknek egyik napját feledhetetlen, mert márványtáblán is megörökített szép ünneppé avatti. Családi ünnepe volt ez intézetünknek, azonban mivel az a férfiú, kinek emlékezetére felgyulladt oltárunkon az áldozati láng, nemcsak a miénk volt, nemcsak nekünk élt, hanem életének dús kincseit nagyon sokakra költé, ünneplésünk kinőtt az iskola falai közül s visszhangra talált nemcsak Eger város és Heves vármegye lelkes közönsége körében, hanem országszerte. Szvorényi Józsefről, intézetünk jeles igazgatójáról, akit immár 17 esztendővel ezelőtt sirattunk el, a diadalmas öröm hangján mondjuk el ma, és véssük az ifjabb nemzedék szívébe, hogy nem esik egészen a halál büszke hatalma alá, mert érdemekkel nyert örök nevet és nem a saját hasznára élt. Ki volt Szvorényi József? Azok közűi, akik manap széles e hazában féríikoruk delén, sőt még azon is túl vissza-visszaálmodják diákkoruk emlékeit, legtöbben meg tudnak felelni e kérdésre. Szvorényi József magyar nyelvi és irodalmi iskolakönyvei a múlt század ötvenes éveitől kezdve több évtizeden keresztül úgyszólván egyedüli kaHűzai voltak a magyar ifjúságnak nyelvünk szépségeinek, irodalmunk kincseinek birodalmában. Hogy milyen gondviselésszerű hivatást töltött be az érdemes iskolakönyvíró abban az időben, mikor nyelvünkhöz és nemzetiségünkhöz való törhetetlen ragaszkodásunk adhatott egyedül erőt, kitartást önállóságunkért vívott küzdelmeinkben, azt fölösleges volna fejtegetnünk. És Szvorényi Józsefnek még ezenfelül igen sok érdemével számol el a kultúrtörténet. Mint tudós, kiváló gyűjteményét hagyta hátra az alapos nyelvtudományi és filológiai készültségre valló szakmunkáknak. Ezeknek sorát 29 éves korában egy nagy feltűnést keltett alapvető mű nyitja meg, a Magyar Ékesszókötés, amely a nyelvújítás forrongásaiban megtisztult és jogaiba hosszú küzdelmek után visszahelyezett nyelvünk gazdag kincsesbányáját tárta fel a fáradságot nem ismerő búvár szorgalmával. Nyelvtudományi munkái mellett, melyeknek igen szép és gazdag sorozata követte a megkoszorúzott 1*
