Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
34 igen tisztelt népiskolai tanítók ügyeimét. Ez a legkevesebb, amit a középiskola, — de az élet is — elvárhat négy esztendei tanítás után. S ezen feladat teljesítésének akarása, ha a körülmények bármi okból nem kedvezők a tanterv kiszabta egész anyag elvégzésére, elegendő ok, hogy a tanító egyebekben annyit hagyjon el vagy rövidítsen, amennyi ekként nyert idő a legfőbb cél elérését eredményezi. „A tanító — mondja az Utasítás — néha kénytelen lesz a célon innen maradni. De ha növendékei azt, amit tanultak, jól megtanulták, az nem lesz akkora baj, mintha tudásuk felszínes, megemésztetlen, a gyakorlati életben hasznavehetetlen.“ Már pedig az olvasás is ilyen, ha csak betűzgetve, akadozva s ismételgetve halad. A folyékony olvasás mértékéül az Utasítás a közepes gyorsaságú élőbeszédet, ahogy az ember közönségesen szokott beszélni, állítja fel. Ezt pedig úgy érjük el, ha a gyermekkel mennél többet olvastatunk. „Ezért legyen rá gondja a tanítónak, hogy míg az egyik gyermek fennszóval olvas, addig vele együtt olvasson az egész osztály, vagyis minden egyes gyermek kísérje szemével a szöveget, mert hiszen csakis így jegyzi meg a szavak képeit. Jelentékenyen előmozdítja a gyermek folyékony olvasását, ha sikerül vele az olvasást úgy megkedvelteim, hogy az iskolán kívül is, a maga jószántából, örömest olvasgat.“ Jól jegyezzük azonban meg, hogy az olvasás jósága nem a versenyszerű gyors olvasásban áll. Ez az értelem rovására volna, pedig az értelmes olvasásra, a szöveg tartalmának megfelelő hangsúlyozásra, az élőbeszédéhez hasonló hanghordozásra és tagolásra legalább is törekedni s némi eredményt ebben is elérni lehet az elemi fokon. Ez különben a szöveg teljes megértése után magától meg fog jönni, s még a gimnázium első osztályában sem késő, ha a gyermeket az olvasásban technikai nehézségek nem akadályozzák. Az olvasásnak és írásnak mechanikus begyakorlása nem lehet végcél az elemi iskolai tanításban, mert ezeket az ügyességeket nem magukért, hanem nagyobb célok elérése s értékes feladatok teljesíthe- tése végett tanítjuk és tökéletesítjük. S ha valaki úgy fogná fel tanítói hivatását, hogy, minden egyébtől elszigetelten, tanítványait ebben a mechanikai cselekvésben tökéletesítse, de az ezen eszközök segítségével legkönnyebben szerezhető ismereteket egyszersmind nem aknázná ki, pedagógiai szempontból ez az eljárás annyit jelentene, hogy az elemi iskola egyéb feladatait külön „tanok“ tanításával akarná teljesíteni. Ez az Utasítások alapelveinek teljes félreértése volna, mert, mihelyt a gyermek írni és olvasni jól megtanult, ettől kezdve az élőszó mellett az olvasmány lesz az ismeretszerzésnek, úgy alaki, mint anyagi tekintetben, legbővebb és legkönnyebben megnyitható kincses- bányája. Összefoglalva az imént mondottakat, az élőbeszéd és az olvasmány
