Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
28 természeti szükségleteiről eleve gondoskodás, óraközökben szabad mozgásra buzdítás, a tisztaság fentartására a környezet: udvar, iskola- épület, bútorok tisztaságával jó példaadás), amit a pedagógia szoktatásnak nevez, aránylag rövid idő alatt meg lehet honosítani az iskola kis társadalmában is a munkához szükséges rendet, csendet, nyugalmat és békét. De kérdem, miért marad jórészt ez a teher is a középiskolára ? Hiszen e részben minden elvfeladás nélkül „előkészítő“ lehet az elemi iskola — az élet előkészítője. Vagy talán lehetetlenséget kívánunk? Sőt a legtermészetesebbet. Jóra szoktatni csak kis gyermeket lehet, s ha ezt idejében tenni elmulasztjuk, a rossz, a megszokás folytán, második természetünkké válik. — Visszatérek saját tapasztalatomra. — Az iskolai év végére lassankint elmaradoztak a mulasztásukért men- tegetődzők, el a vádlók és viszontvádlók, sőt a minduntalan kikéredz- kedők is. Pedig a kis gyerek egy esztendő múlva is csak — gyerek marad. Az elemi iskola részére kiadott Utasítás készítői, úgy látszik, jól ismerik ez előzetes munka elmulasztásának tanítást megakadályozó vagy zavaró következményeit, mert, annak kijelentése után, hogy az Utasítás „behatóbban csak azon elveket fejtegeti, melyekre nézve a népiskolában még ingadozást tapasztalhatni,“ az „Erkölcsi nevelés“- ről szóló általános részben ugyancsak nem fukarkodnak ide tartozó jó tanácsokkal. Közülök mutatóba csak egy-két klasszikus helyre hivatkozom: „A népiskola a gyermeket oly zsenge, fogékony korban kapja, hogy nevelő munkássága itt a legfontosabb lehet“. . . „A tanító első sorban a maga egyéniségével, a maga példájával neveli a gyermeket. Amit és ahogyan tesz, sokkal nagyobb hatással van a gyermekre . . ., mint amit mond neki." „Ami a természetre vonatkozólag a szemlélet, az az erkölcsi életben az erkölcsi érzés. Ha az erkölcsi szabály nem ebből fakad, akkor üres, élettelen. Igaz, hogy sok esetben először szabályt adunk a gyermeknek és megköveteljük tőle, hogy e szabály szerint cselekedjék, pl. midőn a gyermeket fegyelemhez, az iskolai élet rendjéhez stb. szoktatjuk ; itt tehát a szabály szerinti cselekvés megelőzi az érzésből vagy belátásból való cselekvést. De ez fegyelmezés és még nem erkölcsi nevelés; ez megelőzi, útját egyengeti és mint ilyen rendkívül fontos. . . És itt nem is fogunk sokat beszélni, okoskodni, kiadjuk a rendeletet és megköveteljük végrehajtását.“ „A cselekvés nagy iskolája a szoktatás. Ezért oly fontos a fegyelmezés, mint az erkölcsi nevelés előkészítése; ez könnyíti meg az igazi erkölcsi nevelést, melynek a tanitás is csak eszköze. Az iskolának e tekintetben nagyon korlátolt a hatalma, mert hiszen nem a cselekvő, hanem a tanuló gyér-
