Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
23 latnak, az előkészítő osztály intézményének létesítését; de ezt sem úgy, hogy az elemi iskolázást a végén, vagy a középiskolait az elején toldjuk meg egy űj osztállyal. Maradjon meg a két iskola mai osztályszámában, de vitessenek át a középiskola első osztályából a II.-ba, vagy a III.-ba azok a tárgyak, tehát az idegen nyelvek (gimnáziumban a latin, reálban a német), melyeknek előkészítését, megalapozását mai szervezetében nem nyújtja a népiskola. Vagyis az idegen nyelvtől megszabadított I. osztály lenne az előkészítő osztály. A kérdésnek ekként való megoldása időbeli veszteség vagy anyagi megterheltetés nélkül tényleg sok haszonnal járna. Szerencsémre egy egész tankerületnek, a Budapest fő- és székvárosi tankerület tizenkét tanári testületének reviziós munkálataiból szedhetem ki az ideillő adatokat főigazgatójának, Erődi Bélának, áttekintő összefoglalása alapján.1 Van bennök sok becses anyag, vannak értékes vezéreszmék, melyek ezt a kérdést is sok oldalról megvilágítják. Egy-két véleményt szószerint ideírok, melyek ha különböznek is a részletekben, az elvben jóformán valamennyien megegyeznek. A VI. kér. áll. főreáliskola tanári testületé pl. ekként vélekedik: „Az első osztályban nem volna szabad semmiféle idegen nyelvnek szerepelnie. Ezen a fokon ne szerepeljen más nyelv, mint a magyar. Teljesítse ez egymagában azt a kettős, nehéz feladatot: hogy szoktassa a gyermeket egyrészt gondolatainak értelmes kifejezésére s ezzel kapcsolatban a nyelv vezesse a helyes gondolkozásra is; másrészt pedig, hogy a magyar nyelven váljanak elméjében világosakká a grammatikai absztrakciók s fogalmak, mielőtt az elé a nehéz és komplikált lelki és elmebeli funkció elé állítjuk, mellyel az öntudatos nyelvi fordítás és összehasonlítás jár. Elég nehéz egy nyelvnek, az anyanyelvi magyarnak, grammatikai várát a gyermekkel felépíttetnünk, ne akarjuk egyszerre két nyelvét végezni. Magának az idegen nyelvben elért vagy elérendő eredménynek kárára se válnék, ha a tanítás kezdetét egy évre kitolnék. Mert hiszen a jobban előkészített talajon a haladás is biztosabb és gyorsabb; ugyanazon idő alatt többet lehet végezni, ha az idegen nyelvek tanításában elkerülhetetlen összehasonlítás biztosabban támaszkodhatik a magyar nyelvi tanításra.“ Ezt az álláspontot foglalja el a fő- és székvárosi tanárság zöme. Az eltérés csak abban van, hogy melyik osztályban kezdjük tehát a latin nyelv tanítását. A kegyes tanítórendi főgimnázium a IV. osztályban kívánja megkezdeni a latint. Javaslatában így érvel: „S ha nálunk eddig nagyobb változás nem történt, azt az előítéletekhez és a százados hagyományokhoz való ragaszkodásnak, nem pedig a tanításban elért sikernek, a latin nyelv nélkülözhetetlenségének vagy pótolhatatlannak vélt képző T. E. K. 30. köt. 528 s köv. lapjain.
