Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
21 csatolni; vannak, akik megelégszenek azzal, ka az iskolakötelezettséget — a katonakötelezettség hátrább tolásának analógiájára — a betöltött 7-ik életévhez s így a középiskolába felvétel lehetőségét a betöltött 10 évhez kötjük. — Ismét mások azt kívánják, hogy az első osztályban ne szerepeljen semmiféle idegen nyelv, s az anyanyelv — a magyar — „egymagában teljesítse azt a kettős nehéz feladatot: hogy szoktassa a gyermeket egyrészt gondolatainak értelmes kifejezésére s ezzel kapcsolatban a nyelv vezesse a helyes gondolkozásra is; másrészt pedig hogy a magyar nyelven váljanak elméjében világosakká a grammatikai absztrakciók s fogalmak, mielőtt az elé a nehéz és komplikált lelki és elmebeli funkció elé állítjuk, mellyel az öntudatos nyelvi fordítás és összehasonlítás jár.“ — Az is elég sűrűn megnyilatkozott óhaj, hogy mindenkire, tehát a középiskolába készülő tanulóra is, tétessék kötelezővé a hatosztályű népiskolának sikeres befejezése, amivel természetesen együtt járna a középiskolának fejlettebb korban való megkezdése. Más apróbb üdvös, de tárgyunkra nézve kevésbbé jelentős javaslatokon kivül, mint pl. hogy a szakrendszer helyett a középiskola alsóbb osztályaiban is a csoporttanítást kell meghonosítani, még csak két, egészen radikális reformjavaslatról teszek említést. Az egyik szerint, figyelembe véve azt a nagy különbséget, mely a városi és falusi népiskolák célja közt van, kívánatos volna, hogy más tanterv szerint folyjék a munka a városiban, ahonnan a növendékek nagy része a középiskolába készül belépni, mint a falusiban; a másik meg azt javallja, hogy akik később középiskolába szándékoznak lépni, már első percben külöu oktattatnának azoktól, akiknek tanulása az elemi iskolával véget ér. Tagadhatatlan, hogy bármelyik javasolt módozat szerint alakítanék is át közoktatásügyünk egész berendezését, több-kevesebb haszonnal valamennyi járna a középiskola javára, de teljesen kielégítő és könnyen lehetséges megoldást csak egytől várhatnánk. Mert, hogy a javaslatok végéről kezdjem a szemlét, igaz ugyan, hogy a legradikálisabb megoldás az volna, ha egészen külön elemi volna nyitva azok előtt, akik később középiskolába szándékoznak lépni, de ennek épen csak az az egy baja van, hogy nem vihető keresztül. Egy szép eszme magában mit sem ér, ha a megvalósítására szolgáló eszközök nem állnak rendelkezésünkre. Hogy merünk — mondhatnák - ilyen „luxus-iskolára“ gondolni akkor, amikor a magyar nép jókora hányada semminemű iskolát sem lát! Talán a jövő század vagy századok majd megvalósíthatják ezt az eszmét is. Nem tekintve az egységesítésre törekvés tiltó alapelvét, lehet- ségesebbuek látszik a másik eszme, a kétféle elemi iskolának, a falusinak és városinak, külön-külön tanterv szerinti berendezése. Ámde ennek a javaslatnak gyakorlati értékét meg az a szükségképen jelent