Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1908

Tartalomjegyzék

18 Az irodalom múltjával való kapcsolatnak, meg a külföldi irodal­mak hatásának nyomozásával a kritika már nem az ítélkezés, hanem a magyarázás terén mozog. Ez a második fontos feladata, amelyet be kell töltenie. Kétségtelen, hogy csak ügy értetheti meg igazán az iro­dalmi alkotások jellemző sajátságait, ha a lehetőségig behatóan foglal­kozik szerzőjükkel. Persze e tekintetben az irodalomtörténet sokkal tökéletesebb munkát végezhet, mint az élő írókkal foglalkozó kritika. Az élő íróra vonatkozólag mindazon adatok, amelyek eredetét, kép­zettségét, gondolkodásmódját, temperamentumát stb. világítanák meg, részint kevésbé állanak rendelkezésünkre, részint különféle tekintetek­ből nem tehetők még közzé. Az irodalomtörténet igen sokat veszítene, ha kimerítői eg fel nem használná az életrajz tanulságait, a kritika azonban ezt csak félig-meddig teheti meg. Igyekszik megközelíteni, de teljesen nem teheti magáévá az irodalomtörténet módszerét. És ez nemcsak épen szorosan az írók egyéniségére nézve áll. így vagyunk nagyobbrészt a korviszonyok hatásának nyomozásával is. A szó szoros értelmében vett történet-filozófiai módszer csak az irodalomtörténet sajátja. Az irodalom termékeinek és a közállapotoknak kölcsönhatását csak bizonyos távolságból ítélhetjük meg igazán. E tekintetben sokkal jobban ismerjük régi íróink alkotásait, jelentőségüket, mint a velünk együtt élőkét. Magyarázatainkat tehát mindig csak azzal a gondolat­tal fűzhetjük hozzájuk, hogy azokat majd annak idején ki fogja javí­tani az irodalomtörténet. Azonban azért bizonyos, hogy élő íróinkkal foglalkozva, semmiesetre sem végzünk meddő munkát. Ha nem adatott is meg nekünk, hogy irányító hatással lehessünk irodalmunk jelenére, a múlt értékes hagyományait védelmezve a divat változó áramlatai között, hirdetői és fentartói leszünk irodalmunk fejlődésében a jogfoly­tonosságnak és tán szolgáltatunk így néhány megbecsülésre méltó ada­lékot irodalomtörténetünk jövendő búvárainak. Aminthogy irodalmunk múltjának tanulmányozásánál mi is nagyon megbecsüljük a kortársak véleményének megnyilatkozásait. * Amit a fentebbiekben kifejtettünk, azt összefoglaló elnevezéssel „a rozsdától kifényesített tegnapok eszményeinek“ nevezik a „penész irodalommal“ harcba álló „kovász irodalomnak“ bajnokai.1 Pedig hát ha nem tartozunk is „a holnapok látományaitól fényes írások“ magasz­talói közé, mi is csak azt valljuk: teremtse meg a művész azt, „amit Hatvány Lajos Indulás. Nyugat 1909. 10—11. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents