Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907

Tartalomjegyzék

53

az 1511-i krakkói kiadás, míg az 1498-i velencei kiadás a mondseei kódex szövegéhez hasonlít inkább.

Utóbb az eredeti szövegtől eltértek. Bonfinius olasz tudós Mátyás királyunk megbízásából a magyar történelem megírásához fogott. Heltai ezeket mondja Bonfinius kútfőiről. „Mátyás király meghagyá mind a püspökök, mind az apát uraknak és mindenféle deákoknak, hogy felkeresnék mind az egész országot, minden káptalanbeli librariákat és minden klastromokat, azokból egybegylijtenének minden jegyzéseket, írásokat és minden históriákat és azokat behoznák, hogy megláthatná azokat az Bonfinius rhetor és egymásután szép rendre hozhatná és szép ékes deák szókkal megírhatná azokat.“ Ha Heltai előadása túlzott is, bizonyos, hogy Bonfinius kezébe sok régi kézirat került. Sz. Imre legendája is kezénél volt, de nem közli szószerint, hanem kivonatolja, stílusát megváltoztatja, így „psalmus“ helyett „rythmus“-t, „per rimám parietis“ helyett „rimatus pater“-t ír. Csekélységekben változtat a legendán, szerinte Imre Pannonhalmán több szerzetest tűntetett ki hétszeres csókkal.1 Majd Surius Lőrinc a szentek életében Imre élet- iratát részint az eredeti textus, részint Bonfini után adta ki, sőt a legendát megcsonkította, az előszót egészen elhagyta.1 2 Surius életíratát vette át Bongarsius 1600-ban,3 azután Prileszky 1744-ben,4 Schwandtner 1746-ban, ki az eredeti Surius-féle életrajzot a becsúszott hibáktól megjavította.5

Ugyancsak eltért a legenda eredeti szövegétől Temesvári Pelbárt ferencrendi szerzetes a 15. században, ki szentbeszédek készítésére nagy anyaghalmazt gyűjtött össze. A legendaíró egyéni megjegyzéseit elhagyta; a szentbeszédírók szokása szerint a szöveget módosította s megtoldotta.6 Pelbárt nyomán írt az a névtelen karthauzi szerzetes, ki a szentek legendáit az 1526—27. években Magyarország déli vidékén fekvő valamelyik kolostorban magyar nyelven készítette el. Műve az Erdy-codexben olvasható. „Ett lezen emleközet zent emre kyralnak Innepeeről. Legenda ejusdem festi.“7

1 Antonii Bonfinii: Rerum Ungaricarum decades. Pozsony 1744. Dec. II. Lib. 1. p. 138-139.

2 „De probatis sanctorum historiis. 1575. tom. VI. ad d. 4. nov. Lásd Stilting: Vita S. Stephani p. III. 140.

3 Perum Hungaricarum seriptores varii. p. 281—3.

4 Act. SS. Hungáriáé, tom. II. p. 307—13.

5 Seriptores Rerum Hungaricarum. tom. I. p. 429—32.

6 Excerpta e sermone Fr. Pelbarti de S. Emerieo duce. Florianus I. p. 139—43. „Sic namque legitur de eo: quod fűit rigidus quoad se, séd pius ad alios, nam inter múlta fereula regalia solo pane quandoque eontentabatur, leoti quoque molliciem abhor- rebat et licet desuper regium ferret amictum, intus eilieium portabat.“ És más változtatás is van benne.

7 Nyelvemléktár V. kötet. Érdy-eodex. Második fele. 1876, 435 —443. 1.