Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
44 részt Imre anyai nagybátyjának, Henrik császárnak legendájából írták át a mi Henrik, Imre hercegünkre.1 A gyanú annál jobban kisért, mert a legenda másik részlete is, ahol arról van szó, hogy Imre lelke felszállt az égbe, s „töménytelen ördög is vala pedig nyomában, mintha valamit találnának benne, a miért e nagy hitvallón botránkozást ejthetnének,“ nagyon hasonlít Henrik császár életiratához.2 Imre halálával kapcsolatban az életíró Eusebius érsek csodás látomását beszéli el. „Azon órában, melyben Imre meghalt, Szent Eusebius caesariai érsek Palesztinában, a mint a papsággal és néppel körmenetet tartott, a magasból angyali édességű zengést halla és lelkének nyitott szemeivel látá, mint száll fel az égbe Szent István első magyar király fiának, boldog Imrének lelke ...............Midőn Szent Eusebius a látom áson álmélkodott, hallotta az égből mily örömmel vétetett föl boldog Imre lelke azon órában az örökké való lakásba. Ugyauezen látomás és édes ének Szent Eusebius imádságára bizonyos esperest előtt is nyilatkozott.“ 8 Eusebius látomása pusztán hallomáson alapszik. A legenda írójának, mikor Konstantinápolyban tartózkodott vagy valaki másnak4 a cesariai egyház egyik buzgó kanonokja beszélte el, hogy ő ezt Eusebius tettei között olvasta. Az író sem tulajdonít az elbeszélésnek nagy fontosságot, de mivel Imréről keveset tudott, „ezt sem tartotta mellőzendőnek,“ hogy vele legendája anyagát bővítse. Hartviknál csak áta- lánosságban görög püspökről vau szó; ő nevet és helyet nem említ.5 Az elbeszélésnek ingatag az alapja, adatai pedig a történelemmel merőben ellenkeznek. Ugyanis a történelem nem ismer Eusebius nevű cesariai püspököt a IV. században élt híres Eusebius írón kívül és 1031-ben Imre halálának évében Cesarea városa a saracenok uralma alatt állott, itt egy püspök sem tarthatott körmenetet. így az elbeszélésnek hitelt nem adhatunk, hiába erősítgeti a legenda írója, hogy ugyanezen látomás bizonyos esperes előtt is megnyilatkozott. Ezen elbeszélésből a legenda írójának könnyenhivőségére következtethetünk, azért moudja Wattenbach, hogy nehéz meghatározni, mi a bámulatosabb : a görög ravaszsága vagy a magyar hiszékenysége-e ? „Graeci falsitas, aut Huugari credulitas.“ Ezen résznek hitelét Poncelet bol‘ „Vellem haec ab auetore asseri, qui rebus gestis propinquior exstitisset et gravitate fideque sua majorem sibi eouoiliasset auetoritatem. Vei iuvito enim suboritur sus- picio haeo ex legendis saucti avuuouli Henriei uempe II. imperatoris, in beatum, nostrum iuvenem esse translata.“ Poneelet i. m. p. 491. a Leo Casinensis: Chron. Lib II. cap. 47. M G. Script, tom. VII. p. 658. • Legenda 8. Emerioi. e. 7. * Nem világos a legenda szövege, ki lebet egészíteni kótféleképen „commoranti mihi“ vagy „commoranti cuidam.“ s Hartvieus e. 20. Plorianus I. p. 58.