Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
33 hit, melyet (mint Athanazius mondja) a ki hiven és erősen nem hiszen, nem ödvözülhet. Ha valamikor (a mi távol legyen) a te hatalmad alatt némelyek találkoznának, akik a Szentháromságnak ezen egységét elbontani, vagy kisebbíteni, vagy többíteni akarnák, tudd meg, hogy az olyanok eretnek mesternek a szolgái és nem az anyaszentegyháznak fiai. Az olyakat pedig se ne neveljed, se ne ótalmazzad; netalántán valamiképen te is láttassál azoknak jóakarójok s pártfogójok lenni. Mert az olyatén férfiak a szent hitnek fiait teljességgel nyavalyásokká teszik és az anyaszentegyháznak új népét keservesen megvesztegetik, elrontják, avagy el is szélesztik. Hogy ez ne történjék, főgondod legyen.1 II. Cikkely. Az anyaszentegyházról s az egyházi rendnek megtartásáról. A királyi udvarban ugyan a hit után a második hely az anya- szentegyházat illeti, mely a mi fejünktől, úgymint Krisztustól, előbb plán táltatván, azután az apostolok és a szentatyák tovább s tovább által plántáltatván s erősen megépíttetvén, az egész világra kiterjesztetett. És jóllehet mindig új magzatot szül, némely helyeken mégis mintegy réginek tartatik. Ez pedig, szerelmes fiam, a mi országunkban még mintegy fiatalnak és újnak hirdettetik, s azért szemesebb és szor- galmatosabb őrzők szükségesek neki, hogy a jó, melyet az isteni kegyesség az ő irgalmassága által nekünk érdemetleneknek engedett, a te gondviseletlenséged, tunyaságod és restséged által el ne rontassék, semmivé ne tétessék. Mert a ki alább szállítja vagy megmocskolja az anyaszentegyház méltóságát, az a Krisztus testét megcsonkítani igyekszik. Mivel maga az Úr mondotta Péternek, kit az anyaszentegyházunk őrzőjévé és mesterévé tett: Te Péter vagy és e kőszálon fogom felépíteni az én anyaszentegyházamat. Önnünmagát ugyan kőszálnak nevezi vala, de nem fából vagy kőből való szentegyháznak mondja a rajta épített szentegyházat; hanem megváltott népnek, választott isteni nemzetnek, hit által tanított, keresztség által megmosatott, szent kenettel megkent nyájnak, magán épített anyaszentegyháznak mondotta és nevezte. Ha valami szerencsétlen ezen anyaszentegyháznak tagjait vagy kis- dedit megbotránkoztatja, az evangélium parancsolatja szerint, méltó, hogy egy malomkő köttessék a nyakára és a tenger mélyére meríttes1 Engel (Geschichte des Uug. Eeiehs, I. 133. 1.) az intelmek hitelessége ellen hozza fel, hogy Szent István fiát erős szavakkal óvja a Szentháromság tagadóitól. Ilyenek pedig csak a XI. század végén és a XII. században voltak a nyugoti egyházban, kik a Szent- háromság egységét megbontani, többíteni vagy kevesbíteni akarták. (Florianus: Fontes Dom. 223. p. Argumenta contra authentiam.) De Szent István az intelmek ezen helyét az apostoli hitvallás és az Athanáz-féle symbolum nyomán írta át s így az I. fejezet semmi összefüggésben sincs a Szentháromság-tagadókkal. 3
