Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
28 közben szerezték meg a kézi viadalokban szükséges személyes bátorságot, itt gyakorolták a fegyverforgatást. Szent István szeretett va- dászgatni; fiáról ugyanazt mondja a lengyelországi szentkereszti monostor annalistája, hogy „Imre Lengyelországból szarvasra vadászgatva ment Magyarország felé“ 1 és az egykorú hildesheimi krónika szerint Imrét vadászat közben érte a halál.1 2 Szent István fia házasságánál is nagy körültekintéssel járt el. Azt akarta, hogy fia felesége királyi vérből származott leány legyen, „a két királyi ágból királyi maradék származzék,“3 és e házasság országunk javát is előmozdítsa. Ki volt ezen nő és minő nemzetből származott, a történelemnek máig megoldatlan kérdése. Régente Katona4 és Pray,5 János goricai főesperes krónikája után Imre feleségét valamelyik horvát király leányának tartották és Cicha néven nevezték. De azóta bebizonyult, hogy véleményük „nyomorék alapokon épült“, mert a goricai főesperes krónikája épen olyan XVIII. századbeli hamisítvány, mint a csíki székely krónika. Horvát István a Margit-legenda egyik helyére támaszkodva „mikoron Imre nemességes jegyese görög császárnak leánya volna“, azt vitatta, hogy Imre felesége a görög császárnak leánya volt.6 Karácsonyi János azonban bebizonyította, hogy a Margit-legenda ezen helye későbbi betoldás; nincs meg az 1276-i tanúvallomásokban, a nápolyi legendában, a Guarini-féle életrajzban és ellenkezik a történeti tudással. Ugyanis Szent István kortársának, IX. Konstantinos görög császárnak leányait mind fölemlíti a történet, de ezek közül egy sem volt Imre felesége. És ezek után Karácsonyi János újabb véleményt állított föl, melyet a lengyelországi szentkereszti évkönyvek elbeszélésére alapít. Az évkönyvek hibás név és időfeljegyzéseit kiigazította és igy megállapította, hogy Imre felesége II. Meskó lengyel király 13—14 éves, ma ismeretlen nevű leánya lehetett. Szerinte ezen vélemény összeegyeztethető a kortörténeti viszonyokkal, Imre életkörülményeivel és az 1025—38. évek eseményeivel. Sz. István a lengyel összeköttetést kereste, mert tudta, hogy a lengyel-magyar barátság erős támaszunk lesz a hatalmas német-görög szövetséggel szemben. Szent István tehát Imre fiának figyelmét Lengyelország felé irányítá ; Imre elment Gnézenbe, eljegyezte II. Meskó fiatal leányát s „atyja rendelkezéséből“ 1028 végén vagy 1029 elején feleségül vette.7 Ezen feltevés is igen merész. A lengyelországi évkönyvek meg1 Monumenta Germaniae Seriptores. XIX. 667.; Monumenta Poloniae, Hl. 60—61. 2 Monumenta Germaniae III. 98. * Legenda S. Emerici e. 6. 4 Katona: História Critiea I. p. 331. 5 Pray: Dissertatio de S. Emerico p. 49. * Tudományos Gyűjtemény. 1834., XVIII. évfolyam I. füzet 87. 1. 7 Karácsonyi János: Vélemény Szent Imre herceg nejéről. Századok 1902, 103—14. lap.
