Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
144 gúny török ellen. Amint Kapisztrán János elragadó szónoklatával maga köré gyűjté a kézműveseket, a pórokat, a szegény embereket, a deákokat és a rendezetlen tömegbe lelket lehelt : úgy Dobó is lelkesedésével feltüzelte az egri népet és maga köré gyűjtötte mindazokat, kik hozzá jöttek, hogy „meghalhassanak Egerben.“ A kenyérmezei hősre, Kini zsire, emlékeztet elszánt bátorsága és mint Jurisich Kőszeg váránál, úgy ő Eger végváránál tartóztatta föl a törököt hódító útjában. Szerencsésebb volt, mint hősi halált szenvedett két kortársa, Losonczi és Szondi, mert nem vérzett el a török kardja alatt, a páratlan diadal babérkoszorúját tehette homlokára; de azután szerencsétlenebb lett, mert erdélyi vajda korában az irigység és gyanakvás megtépte babérjait; börtönbe került. Es így Dobó nem életével, de életének nyugalmával fizetett azért, hogy szerette hazáját, megállotta helyét és meg- cselekedte azt, amit megkövetelt tőle a haza.“ Dobó alakja a világtörténelemé, dicsősége az egész magyar nemzeté, de különösen Eger városáé, mert Eger városából áradt szét Dobó István dicsősége, Eger városát védte meg első sorban hősi kardja a megsemmisüléstől. Eger azóta „Dobó városa“ s itt az ő puszta neve egész programmot jelent. Azért vezettünk benneteket, egri ifjak, ide, Dobó István ércbe öntött alakja elé, hogy ismerjétek meg az ő fenkölt, ragyogó szellemét. Ide tettük, ércszobrának talpára, az egri főgimnázium érckoszorúját, hogy legyen ez egyrészt Eger hős védőjének a kegyelet adója, másrészt szebb, boldogabb jövőnek biztos záloga. E koszorú azt jelzi, hogy ti követni is akarjátok Dobó szellemét. A törökvilág, igaz, ma már historicum, de azért vannak most is hazánk határain kívül, hazánk határain belül ellenségeink. Támadják kívülről Magyarország függetlenségét, belül meg akarják bontani a magyar nemzet egységét. Kiizdjetek ezek ellen Dobó István bátorságával, vitézségével, önfeláldozásig hév lelkesedésével, szóval, tollal, s ha kell, karddal, hogy ellenségeink tanulják meg, hogy nem lehet büntetlenül bántani a magyart! És mint Dobó István tette, szeressétek Eger városát, dolgozzatok érte szívvel, lélekkel, hogy ez a város anyagilag felvirágozzék, hogy a tudományok otthona és mindenkor a hazafiság tűzhelye legyen! Dobó hős társaival kivívta, ősapáitok iparkodtak fentartani, ti meg, egri ifjak, tegyétek még fényesebbé, tegyétek még ragyogóbbá az egri nevet!“ Még valamennyien a beszéd hatása alatt álltunk, midőn Szabó Rudolf VIII. o. tanuló lépett az emelvényre s alkalmi ódában varázsolta közénk a hősök felettünk virrasztó szellemét. Végül a Szózatot énekelte el az ifjúság; de énekéből részt kért az egész ünneplő közönség is és zengett a dal százak ajkáról: „A nagy világon e kívül nincsen számunkra hely! Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élnünk, és halnunk kell!“
