Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
11 Első diák: Kettős ünnepnek szóljon hát a játék, Melyért fölöltjük múlt idők mezét: Szívünk érzelme hadd forrassza egybe Kilencszázad s félszázad ünnepét. Ha majd e szín mutatja a kolostort, A hit s tudás magasztos műhelyét, Keressétek fel Zirczet gondolatban, Mely itt is meggyújtá szövétnekét. S ha látjátok majd szent Gellért alakját S szavát hallatja Imrének mestere: Gondoljatok a jó, a bölcs Apátra, Áldást esdve ez új Gellértre le! Gellértünk mellett Imrékké leszünk mi Hevít a vágy! Az Isten is velünk! Ez lesz a játékból a szent tanulság. Nincs több szavam. Lehet már kezdenünk! A darab első képében az erdőben összegyülekezett magyarság áldozati ünnepének vagyunk tanúi. Panaszokat, kifakadásokat hallunk a király ellen, aki idegenből behívott papjaival azon fáradozik, hogy népét kereszténnyé tegye, véget vessen Hadúr tiszteletének. Sötét terv fogamzik meg az elkeseredett szivekben: a király meggyilkolása. Az ifjú Vazul esküvéssel fogadja, hogy a tervet végrehajtja. Isszák is már előre az áldomást, hangzik a garaboncok lelkesítő éneke. Az ének hangjai oda vezetik közéjök akis Imre herceget, aki kíséretével, Esztergomból jövet, eltévedt az erdőben. Örül, hogy ismerős arcokat láthat, de amint körültekint s meglátja a pogány áldozati szertartás nyomait, felindúl a lelke. Szelíd, szemrehányó szavait hallatja s hirdeti az igaz Isten nagyságát, a felfeszített Krisztus jóságát. Majd oda érkezik Gellért is, aki ékesszólásának fegyverével már-már egészen győzedelmeskedik a kemény szíveken. A kis Imre imádságára s a Nagyasszonyt dicsérő ének magasztos hangjaira meghajolnak a térdek s maga Mihály, a király és a kereszténység legádázabb ellensége is e szavakkal adja bizonyságát a kereszt fényes diadalának: „Fiam, taníts meg minket is imádkozni!“ — A második képben a pannonhalmi monostor káptalan-terme tárúl fel előttünk. Szemlélői vagyunk az első térítő-szerzetesek buzgalmának, amelyet két kezük, meg szellemük munkájával egyként tanúsítanak. Az imént megtért magyarok szívesen vezetik kis szilaj csemetéiket a monostor falai közé, hogy ott megszelídülve, hasznos ismereteket szerezzenek maguknak. Imre herceg is, ki ekkor már élete 24-ik évében van, ott időzik, hogy búcsúzzék gondtalan gyermekéveinek emlékeitől. Gyönyörködve hallgatja a gyermekek énekét és buzgalommal vesz részt a szerzetesek ájtatossági gyakorlataiban. Váratlanúl megérkezik István király is, kinek lelkét gondok
