Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
55 közönséges elméjűek is megérthessek.“ 1 Csakis ez a „stilus“, ez az „expressio“ érdemli meg a vele való foglalkozást, mert a tartalma négy könyvben a négy evangélium után, sőt szavaival mondja el Krisztus Jézus történetét, csodatételeit, különböző alkalmakkor adott tanításait; mindazt, „valami lett Krisztus prédikálásának első esztendeig“, „amit Krisztus cselekedett prédikálásának két első“, majd „harmadik esztendejében“ és „hogy mit cselekedett Jézus Jeruzsálemben győzedelmesen bemenetelétől fogvást mennyben meneteléig.“ Ugyanezt mondhatom — Abafi következtetése szerint — legutolsó munkájáról, A sidók és az ujj Testamentumnak históriájáról. Mig amaz az evangéliumokat foglalta egységbe, ez az újszövetség egyéb könyvei, különösen Az apostolok cselekedetei nyomán írja meg három könyvben az egyház történetét Krisztus mennybemenetelétől Jeruzsálem elpusztulásáig (az I. k. a jeruzsálemi eseményeket adja elő az apostolok oszlásáig, az apostolok élettörténetével; a II. k. Caius Caligulával, az alexandriai zsidók üldöztetésével, szent Péter és Pál térítéseivel, viszontagságaival s leveleivel foglalkozik; a III. k. újra szent Péterről s Pálról, szent Kelemenről, szent János és szent Márk evangélistákról s Jeruzsálem pusztulásáról szól). A legkiválóbb egyházi írók, mint szent Ágoston, szent Ambrus, Aranysz. szent János, szent Athanáz, Origenes, Tertullianus, Philostrates stb., továbbá a zsidó történetírók: Philó, Flavius József, végül Suetonius, Tacitus, Plutar- chos szolgáltak forrásaiul. A kritikai törekvésnek nyoma sincs e munkában: igaz s meseszerű dolgokat egyaránt közöl. Szerkezete rendkívül laza; azonkívül, hogy minduntalan a részletekbe téved, a helyes beosztás hiánya következtében egy cseppet sem áttekinthető. Csak egyszerű s nagyon népszerű nyelve érdemelné meg a vele való foglalkozást. Az izraeliták szokásáról és A keresztények szokásiról szóló két munkát egy kötetben hagyta ránk, nyilván azért, mert Fleurynál is így találta. A keresztények szokásiról című mű befejező beszélgetése (69) rövid jellemzéssel egybe is foglalja a két munkát: „ . Ezeket akarám tehát kiterjeszteni az izraeliták és a keresztények szokásiról, ez az ó és új testamentumbéli híveknek külsőképen való élettyek. Az elsőben meglátjuk, hogy lehessen legjobban élni a világi jókkal és ott megtanulhatjuk az életnek legokosabb módját; a másikban meg akartam mutatni, hogy micsodás életet élnek azok, akik csak a mennyei dolgokat tekéntik, és akik még a testben élvén, csak lélek szerint élnek, amely lélek mind lelki és mind természet felett való élet lévén, a Krisztus Jézus kegyelmének erejétől függ. Boldognak mondhatnám magamot, hogyha valaki ezen írásra való nézve valóságosan megvizsgálná az okos és A zsidók és az új testamentum históriája. Az izraeliták szokásáról és A keresztények szokásiról. Elöljáró beszéd.