Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
46 megszereti s megkéri. Angyelika szívesen nyújtja kezét Telamonnak, mert meggyőződött róla, hogy Telamon alapjában jó, nemes férfi, s csak a ferde s hiányos nevelés okozta eddigi félszegségeit. Ebbe a nagyon szükkörű cselekvénybe vannak beleszőve azok a sarkalatos erkölcsi eszmék, melyek a restség káros következményeire, a munkás életre s áldásaira, továbbá a szülők s gazdák kötelességeire vonatkoznak. Legnagyobb részöket Dénes páter hirdeti, de — főleg a nőket illető kérdésekben — Angyelika segít neki. A többiek ellenvetéseikkel s megjegyzéseikkel anyagot szolgáltatnak a beszédre. Miről beszélgetnek hát? Csak a főbb eszmék közül említek meg egyet-kettőt, hogy az olvasó a müvet részleteiben is megismerje. A páter abból indúl ki, hogy „a restség olyan bánkódás, szomorúság és nehézség, amely a kedvet elveszi s minden jó cselekedetet megutáltat; s valamint utálja a dolgot, a nyugodalmat úgy szereti. Megutáltatja velünk a jóerkölcsöt is és mindazt, ami az Istent és ami üdvösségünket illeti; megvetteti s nehezén szenvedteti velünk az olyan személyeket, kik jó beszédökkel, vagy jó példájokkal minket kötelességeinkre intenek; elkedvetlenít minden dicséretes cselekedettől, s mivel a kedvetlenség kételkedővé tesz bennünket: vájjon egyáltaljában sikerülend-e megszereznünk a jó erkölcsöt, erre nem is „erőlködünk“. (I. fej-). A későn fekvés s későn kelés, egyáltalában a rendetlen alvás s az örökös álmosság szokásos nyilvánulásai a restségnek. Következménye meg a sietéssel, felületesen végzett munka. A játék, az üres fecsegés, a szükségtelen látogatás, a hírhordás s örökös udvarlás is, azonkívül hogy rendszerint „eloltja a felebaráti szeretet“, a munka elodázását, a kötelességek • teljesítésének elmulasztását okozza. Még az olvasás is restség, tétlenség, ha nem a tanulásért s pusztán csak azért van, hogy „az idő teljék“. (II. fej.). Mindebben férfi és nő egyként hibás. Pedig a restség természet ellen való vétek is, mert a természetben minden csupa fejlődés, csupa cselekvés; ég, föld, tenger, fa, fű, állat mind mozog: hát csak az ember élhet tétlenségben, mozdulatlanságban? (III.) A restségből szabadulásra az a legjobb mód, ha épen ellenkezőjét cselekesszük annak, amit a restség javall. Annak, hogy dolgainkat helyesen, jól végezzük el, két szabálya van. Ha nincs elég időnk rá, ne is fogjunk bele, mert csak routunk rajta, hanem halasszuk jobb időre; de ha van rá időnk, használjuk fel, mert „az idő nem várja meg a mi restségünk alkalmatosságát, ha a héjában való halogatásban töltjük azt az időt, mely szükséges a munkára“. A szeretet is kötelez a tétlenség kerülésére. A szeretet alapja az életnek. Aki szeret, az cselekszik is. Amit felebarátunkért teszünk, azt a szeretet cselekedteti velünk. A rest a legnagyobb önző, az önzés
