Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
20 Vallás és köles. ország szolgalatjára alkalmatossá tenni? Ergo, hasznára vagyon tehát az országnak, ha a leányokot jól nevelik és oktatják.“ Míg e levél tisztán-pusztán Mikesnek csak nagyszerű ábrándjairól értesít, addig a fordított munkákban a gyakorlati nevelő jelenik meg, még pedig egyikben mint leánynevelő is. 2 E levél is világosan kifejezi vágyát, nemzetének valláserkölcsös alapon való nevelését, oktatását s legalább is kikövetkeztethető belőle a fordított müvek keletkezésének indító oka. Én e levéllel megerősítve látom a fordítások elöljáró- beszédeiből származott azon feltevésemet, hogy a korabeli magyar társadalom adta Mikes kezébe a tollat, er- Bármint vélekedjék is valaki a vallásról, százados tapasztalat igazolja, hogy az erkölcsi életnek, mely végcélja a nevelésnek, legszilárdabb alapja a vallásosság. Axiomaszerű igazság, hogy nem a vallás származik az erkölcsből, hanem ellenkezőleg a vallás szüli az erkölcsöt. A nevelőnek tehát, akinek az elme kiművelése mellett első sorban a szív nemesítésén kell munkálkodnia, eszközei közül a vallásosság érzelmének felkeltését, ápolását elmulasztania nem szabad. Nem fejtegethetem részletesen hatásában a vallásos érzelem jótékony munkáját az egyénre, a társadalomra s az államra nézve, csak egy olyan tekintélyre hivatkozom, kit ez irányban elfogultsággal illetni nem lehet. Montesquieu szerint „azt állítani, hogy a vallás nem fékező erő, mert nem mindig fékez, annyi, mint azt mondani, hogy a polgári törvények sem fékező erő, mert .... Nem akörül fordul meg a kérdés, mi volna jobb: az-e, ha valamely ember- vagy valamely népnek semmi vallása sem volna, vagy pedig, hogy visszaél azzal, amivel bír, hanem akörül, mi a kisebb rossz: az-e, ha a vallással néha visszaélnek, vagy az, ha semmi vallás nem volna az emberek között.“ Mikes Kelemen, ki jártábau-keltében annyit tapasztalhatott, ki korának egyik legmíveltebb elméje lehetett — nemcsak levelei, de olvasmányai is igazolják ezt —, kinek hosszú bűjdosásában volt ideje nemcsak a maga, de a történet letűnt népeinek sorsáról is elmélkedni, levonhatta belőle a tanulságot, hogy „minden állam talpköve a tiszta erkölcs“, veszedelem * előtt álló nemzetére is, s könnyen felismerhette a viszonosságot, épen a történet példáiból, a vallás és erkölcs között. Vájjon nem efajta elmélkedéseiben határozta-e el magát, hogy nemzete javára népies gyakorlati vallás-erkölcsös müveket fordít, aminőknek bővében ezidétt épen nem voltunk ? De ha valaki ennyi okoskodást, ily határozott és célzatos tudatosságot nem akarna Mikesnek tulajdonítani, kérdem, taníthatna-e Mikes másra, mint ami szívét-lelkét egészen betöltötte, ami a bűjdosás keserves napjaiban, a legnagyobb megpróbáltatásokban egyedüli mene* Az idő jól eltöltésének módja.
