Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
14 célja a természetnek elválasztása a természetfölöttitől. A hosszú, szívós harc az önmegtagadás és önzés szelleme között ennek diadalával végződött. Táborában egymásután vonultak fel a hideg, a számitó, az önző ész fegyvereivel az angol Verulami Bacon, a scholastika ostromlója, ki először veti tekintetét a természetre, a reális életre s az ember céljául az élet szükségleteinek kielégítését jelöli ki. Mellette küzd Hobbes, a tiszta érzékinek, az anyagnak győzedelmes harcosa, a szellemvilág felforgatója s betetőzi munkájokat Descartes, a racionalizmus megalapítója. S ezzel megszületik, felküzködik s uralomra jut az új eszme: a gyakorlati étet eszméje. Ez új uralkodó eszme, a természeti alapon nyugvó szellemi irányzat, új nézeteket teremt a vallás, a jog s az exakt tudományok terén egyaránt s hatása jelentkezik mindenén: irodalmán, művészetén, politikai, családi, társadalmi életén, ízlésén, érzésén, egész erkölcsi világán. Minthogy célojn az ethikai világnézet megváltozásának feltüntetése, csak ezt, s mi vele szoros kapcsolatban van, a vallásit fogom érinteni. Az új irány legfőbb gondolkozói, a hollandi Spinóza, az angol Locke, a német Leibnitz a vallásszabadságot hirdetik s ezzel elvetik a vallástalanság buján termő magját. Hirdetik, hogy a kinyilatkoztatott vallások nem méltók az ész emberéhez, hisz ennek Istene nem a szent- írási Isten, hanem a természet örök erőiben munkáló, ésszel felfogható Isten. S ezzel a kis hógolyó el van dobva, gurúltában óriási lavinává nő s előbb szétzúzza, aztán maga alá temeti a kereszténykor emberének minden ábrándját, minden vágyát, minden reményét. Vajh! hányán vannak oly bölcsek, kik magoknak Istent tudnak eszökkel teremteni? A kis ember, az emberek tömege csak azt hallja, hogy nincs Isten; de ez elég a következtetésre, hogy, ha nincs Isten, ha nincs az érdemnek jutalma, ha nincs a bűnnek büntetése, akkor haszontalan volt eddigi önmegtagadása, önfeláldozása; hiú volt minden ábrándja, hiába volt minden vágya, minden reménye. Tehát szabad az élet s ajkán hordja a szót: Úgy éld világodat, ahogy tudod. S éli világát: egyszerre akarja használni az életet, mintegy kárpótlásul az elmulasztottakért; rabja lesz a földnek, imádója a természetnek. Hatalom, gazdagság, élvezet után sóvárog; szabad folyást enged ösztöneinek s szenvedélyeinek. Nincs különbség, akár fent, akár lent vizsgáljuk az embert! „Az előkelők arcpirulás nélkül érzéki játékul vetik oda az ember legbecsesebb kincseit s veszteségökön dicsekszenek; csak valamivel voltak alávalóbbak a népnél; pedig azok vérebek voltak, kik szánalmat nem éreznék ellenségeik iránt; istentagadók s baromiak voltak; az emberekben csak a zabolátlan és vezető nélküli állat maradt meg
